5 perc olvasási idő (934 szó)

Retróláz - nosztalgia a jelenről?

70-es, 80-as, 90-es évek világa sokunk számára kellemes emlékeket hordoz. Filmek, sorozatok, dalok és megannyi más korszimbólum, amire visszagondolva sokszor elmosolyodunk és könnyedén nosztalgiázunk az elmúlt időkről. Miként van jelen a mindennapjainkban még évtizedek múltán is a retró korszak, egyáltalán mit értünk ezalatt?

A vírushelyzet szülte többletidőben erre, a sokak által kedvelt időszakra is nagyobb figyelem irányult. A retró, mint fogalom elég tágan értelmezhető, de némileg értékét vesztve ma már mindenre használatos, ami hosszú idő múltán már huzamosabb ideje nem képezi mindennapjaink szerves részét, mégis jól esik néha-néha visszagondolni rá és újra élni a rég feledett örömteli pillanatokat.

Habár az 2000-es évek elején kiadott Grand Theft Auto: Vice City is hűen hozza ezt a stílust, a valódi retró érzéshez kicsit visszább kell mennünk az időben. A mai központi témát képző játékok mellett elővenni egy PlayStation 1-es konzolt, vagy egy nagy kazettás nintendót, egyenesen kiszakít a hétköznapokból. A mai grafikát, értelemszerűen mélyen alulmúló, de legalább annyira lebilincselő játékmenet mellett élvezet látni, hogy honnan hova fejlődött a technológia, miközben pár évtizede még egy Mario játékot is felülmúlhatatlannak gondolhatott a kor embere. Kultuszuk a mai napig megvan és annyira időtálló, hogy még mindig készítenek ezen alapuló új, vagy folytatást képző szoftvereket. A kezdetek kezdetén, 1972-ben jelent meg az első otthon használatos konzol, mely a Magnavox Odyssey nevet kapta. Már csak a korabeli beharangozóját elnézve is elképesztő, hogy közel 60 év elteltével hol tartunk.

Játékok mellett a kor filmipara olyan alapokat tett le, amiből a ma szakmája megállás nélkül táplálkozik. Mondhatnánk parazita módjára hizlalja magát, hiszen az újabb megjelenések zömmel feldolgozások, remake és reboot formájában, melyek fogadtatása valamelyest kihatással van az eredeti alap megítélésére is.

Remake-ről akkor beszélünk, ha a film alapjául szolgáló mű története, szerepkörei jelentős részben megmarad a feldolgozásban. Eltérés elsődlegesen a megvalósítás technikájában, stábösszetételen mutatkozik meg. Ezek egyik célja a felnövekvő új generációkkal megismertetni egy adott történetet, mely felépítése alkalmazkodik a mai igényekhez elméletileg. Vannak kifejezetten pozitív és negatív példák ennek megvalósulására. Utóbbi elismerésére hivatott az Arany Málna-díj, mely rúg még egyet a kritikusok által lehúzott, és nézők által kevésbé díjazott alkotásokba. A Transformers filmek többszöri jelölése mellett például a 80 nap alatt a föld körül, Jackie Chan-el készült remake-je is díjvárományos volt, de a nemrégiben digitálisan felturbózott Oroszlánkirály is hagy némi kivetni valót maga után. A Rémálom az Elm utcában újragondolása is csak rontotta elődje felépített hírnevét. Nem szabad azonban megfeledkezni az ellenpólust képviselő jó filmekről sem. Sok horror esik abba a hibába, hogy a vér mennyiségétől remélik a sikert. Stephen King: Az című könyvének filmadaptációja már a történetével képes borzolni a kedélyeket, de ami a 80-as években hiányzott belőle, azt a technológia és Bill Skarsgård játéka tökéletesen kiegészíti.

Reboot esetén a főbb sarokpontok megmaradnak a cselekményből, de nagyobb spektrumon van lehetőség eltérni az alapot képző filmtől. Például a Star Wars: Az ébredő erő is mondható az Egy új remény rebootjának. A részletekben rejlő ráncfelvarráson túl ugyanúgy egy robot titkos tervei mentén kapnak segítséget a jófiúk a rosszak legyőzésére, akiknek a vezetőjének megjelenése szintúgy emlékeztet már egy korábban látotthoz, akinek ugyanúgy megsemmisítik a bázisát. Ezeken a fix pontokon túl, a vérfrissítés ezek összekötésében rejlik, itt van lehetőség újat mondani a készítőknek.

A már emlegetett problémán túl, a szériákról való bőrlehúzással is vágja maga alatt a fát Hollywood. Míg sokan már egy esetleges folytatás kapcsán is előre félünk annak minőségétől, addig van, ahol már 8 rész is megszületett, mint a Halálos iramban filmek esetén, ahol már a 9. és 10. rész is bejelentésre került. Hasonló a helyzet a Fűrész franchise-al és a maga 8, vagyis hamarosan 9 részével. Az egykor úttörőnek számító film mára már árnyéka önmagának, annyira, hogy a folytatás teljesen független az előző résztől, ami új szálat hivatott volna elindítani, de a fogadtatással együtt ez is elmarad. Tagadhatatlan, hogy némely fanatikust megviseli kedvenc történetének vége, de sokkal méltóságteljesebb egy tökéletes befejezés, mint 10 részen keresztül kiizzadni valami folytatás félét.

Ha továbbra is ez a tendencia lesz jellemző, 5-10 éven belül nem lesz anyag, amit fel lehetne dolgozni, így bármennyire is kényelmes és gazdaságos egy meglévő ötlet újragondolása, kiegészítése, hosszútávon elfogynak az eredeti, érteket közvetítő újdonságok és hiány révén csak a feldolgozást lehet újra feldolgozni. Innen is látni, hogy a kényelmen túl, az igény szerinti gyártás ezekre a retrónak, klasszikusnak nevezhető alapokra támaszkodik. Aki jobban elmélyedne a filmipari részében, annak érdemes szemügyre vennie a Jay and Silent Bob reboot című filmet, melyben mélyrehatóbban, szatirikusabban és humorosan dolgozzák fel ezt a jelenséget, ami lényegében saját, 2001-es előzményfilmjének kifigurázása is.

A zeneipar szerencsés kakukktojás, mert míg régi szoftverekkel nem gyakran ülünk le játszani, ahogy egy 80-as években forgatott filmet se minden nap megnézünk meg, addig a rádióban bármikor át tudunk kapcsolni, vagy csak magára hagyva a YouTube-ot, elég nagy valószínűséggel fog beugrani a necc partik elengedhetetlen előadói, mint a Modern Talking, Michael Jackson, vagy Boney M.

Nemrégiben a The Weekend is előrukkolt egy, a 80-as éveket idéző Blinding lights című számával, de magyar viszonylatban is említésre méltó Dancsó Péter Neon Love című alkotása.

Beszélhetünk-e retróhullámról? Tagadhatatlan, hogy a film- és zenemegjelenéseken túl olyan régi visszatérőkkel találkozhatunk mostanában, mint a Budapesten 4 helyen nyíló autósmozi, vagy akár a Vissza a jövőbe filmekből ismerős önfűző cipő, de akár egy komplett flippermúzeumba is betérhet a fővárosban az, aki újra élne gyermekkora egy részét. Mégis úgy gondolom, hogy a kirívóan sajátos jegyekkel bíró és mostanában felbukkanó korszimbólumokon túl alapvetően sose történt elszakadás a retró időszaktól. A minket leginkább körbe vevő és szociális interakcióinkat is meghatározó film-, zene- és videójáték-ipar a mai napig merít korábbi sikereiből és tartja fent ezzel egy évtizedek óta befejezettnek hitt korszak szellemét.



kép forrása: thestute.com


Hálót adni a hal helyett - interjú a BAGázzsal
A magyar politikai rendszer problémái: a hatalomme...

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. augusztus 07. péntek