Gátlástalan glóriások, avagy túl jól nézek ki, hogy bűnös legyek
"A vonzerő az, amivel úgy kapunk pozitív választ, hogy nem is kérdeztünk semmit."
Albert Camus
A szépség nem minden, nem a ruha teszi az embert, a lelket szereted, nem az arcot, és a szemet is csak azért nézed meg, mert a lélek tükre.. De mi lehet az igazság? Tényleg ennyire hidegen tud minket hagyni bizonyos helyzetben a másik kinézete?
Maga a tény persze aggasztó lehet, hiszen saját felszínességünk gátolhat minket például a megfelelő partner kiválasztásában is. Gondoljunk csak bele, hány film szólt arról, ahogy a szerelmi háromszög feloldásaként a rendes, szemüveges srác helyett a kosárcsapat tesztoszteronbombájára esett a hősnő választása, és mennyire megbánta ezt a történet végére… Ha túllépünk azonban a romantikus szférán, Aphrodité keze egészen a törvényszékig elér.
John Stewart amerikai kutató már a nyolcvanas években kapcsolatot fedezett fel a vádlottak kinézete és a rájuk szabott büntetés között. Más kutatások bebizonyították, hogy az ismeretlen, vonzóbbnak vélt emberekhez olyan pozitív tulajdonságokat csatolunk, mint az intelligencia, a kedvesség vagy éppen a tehetség, még akkor is, ha erre semmi okot nem adtak előzőleg. Tényleg ennyire egyszerűek lennénk?
A halo, azaz glória effektus szerint igen. A fent említett kutatások ugyanis arra mutatnak rá, hogy a tudatalattink a szépséget idealizálja, és mondhatni glóriát ad a megfelelő arányokkal megáldott delikvenseknek. Ebbe a glóriába sok minden belefér, és végső soron csak a szimpátiát növeli az illető felé. Szeretnénk azt hinni, hogy minden csillog, ami arany.
Már a hetvenes években is izgatta a pszichológusok fantáziáját ez a jelenség. A michingani egyetem professzorai, Kulka és Kessler hallgatóik segítségével igyekezett a legélethűbben illusztrálni a példát: a kísérleti személyek vagy leírást kaptak, vagy maguk győződhettek meg a vádlottak szemrevalóságáról. Míg az utóbbi eltéréseket mutatott – hiszen ha látták őket, jobban aktiválódott az egyéni preferencia-, a listák esetében egyértelműen kirajzolódott egyfajta engedékenység a bájosabb bajkeverőket illetően.
Ismerős lehet Ted Bundy esete: az eposzi magasságokba emelt sorozatgyilkos nem egy nő fejét csavarta el fénykorában, akik aztán minden bizonyíték ellenében is hittek az ártatlanságában. Az életéből készült sorozat pedig igen felkapott lett, hiszen egy azóta is porondon lévő kérdésre keresi a választ: miért szeretik a nők annyira a rosszfiúkat? Ez az okfejtés azonban bőven kitenne egy másik cikket…
Ugorjunk inkább Jeremy Meeks példázatára: amikora legmagasabb szintre viszed a jókor jó helyen szlogent... ha ő nem is, de képe bejárta az egész világot, és bár az amerikai börtönök gondoskodnak a rehabilitációról- beleértve a rabok átképzését bizonyos hiányszakmákba- azt azért kevesen mondhatják el magukról, hogy kapkodtak értük a munkáltatók a szabadulásukat követő órákban. Jeremy esetében azonban pontosan ez történt: válogathatott a modellügynökségek szerződései közül. Sőt, amikor újabb vádakat emeltek ellene – nem elfeledve a fizikai erőszakot és a fegyvertartást- „rajongói" 4000 dollárt dobtak össze védelmére. Mire nem képes egy igéző zöld szempár és egy hentesbárddal vetekedő arcél…
Az igazság kedvéért – és az emberi lélek komplexitása miatt- hozzá kell tenni, hogy az ítélőképesség nem minden esetben alszik. Harold Sigall and Nancy Ostrove, a marylandi egyetem kutatói azt találták, hogy a bűncselekmény fajtája adott esetben még károsan is érintheti külalakban szerencsésebb társainkat: azon vétségek esetében, mely összefügg a kinézettel, mint a szemfényvesztés/csalás, több büntetést szabnának ki rájuk bírálóik, ellenben mondjuk egy egyszerű rablással.
A cikk elején említett Steward féle tanulmány pedig kitért arra is, hogy a szemrevalóság még nem jelent teljes felmentést: a büntetés mértékét ugyan befolyásolja ez a tényező, de az, hogy elítélik-e a vádlottat, vagy nem, már más tészta.
Tehát vigyázzunk magunkra, nehogy becsapjon minket a tudatalattink, de addig is itt egy segítő idézet:
"Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned."
Coco Chanel
kép forrása: pexels.com/DonaldTong
forrás:
https://en.m.wikipedia.org/wiki/Jeremy_Meeks
http://biasandbelief.pbworks.com/w/page/6537193/Halo%20Effects%20of%20Attractiveness
https://www.psychologytoday.com/us/blog/shadow-boxing/201910/girls-who-love-ted-bundy
Harold Sigall and Nancy Ostrove, Beautiful but Dangerous: Effects of Offender Attractiveness and Nature of the Crime on Juridic Judgment (Full Text PDF) Journal ol Personality and Social Psychology 1975, Vol. 31, No. 3, 410-414
Richard A. Kulka, Joan B. Kessler "Is Justice Really Blind?–The Influence of Litigant Physical Attractiveness on Juridical Judgment" Journal of Applied Social Psychology 8 (4), 366–381.
Stewart, J. E. (1980). Defendant's Attractiveness as a Factor in the Outcome of Criminal Trials: An Observational Study1. Journal of Applied Social Psychology, 10(4), 348–361. doi:10.1111/j.1559-1816.1980.tb00715.x
