Odaérni biztonságban – szubjektíven az utcai zaklatásról
Az van, hogy minden alkalommal mielőtt egyedül az utcára lépek azon gondolkodom, hogy elég hosszú-e a szoknyám, elég gyors tudok-e lenni magassarkú cipőben, elég embernek elmondtam-e, hogy hova és mivel megyek, odaérek-e sötétedés előtt.
4 évvel ezelőtt költöztem fel egy kisvárosból a fővárosba. Rögtön az első hónapban több férfi nemiszervet láttam az utcán, mint az életemben összesen terveztem látni. A nyilvános vizelés azóta már meg sem lep, de az egészen mellbe vágott, amikor a Déli pályaudvaron egy álló vonat egyik fülkéjéből láttam egy épp engem néző önkielégítés végző férfit. Tudom, hogy nem vagyok egyedül. Kiáltottak vagy füttyögtek már utána a barátaimnak is. Ismerek olyanokat is, akiket akartuk ellenére fogdostak meg. De könyörgöm, hadd ne ez legyen a normális!
Mit kell tenni, hogy egy nő biztonságban érezze magát az utcán egyedül? Van, akinek van paprikaspray-je; van, aki önvédelmi képzésre jár. Olyanok is vannak, akik folyamatosan telefonálnak vagy telefonálást színlelnek. Nevezhetjük ezt paranoiának, elővigyázatosságnak, bárminek. A lényeg ugyanaz: odaérni biztonságban.
Ma sírva rohantam haza, mert egy hasonló szituációban nagyon megijedtem egy férfi közeledésétől. Elegem lett! Fogjunk össze, szólaljunk fel! Kezdeményezzünk beszélgetést az ismerőseinkkel! Tegyünk bármit, csak ne várjunk tétlenül, hogy valakinek baja essen!
Az utcai zaklatás nem egyszeri probléma. Nem csak Budapesten, sőt nem csak Magyarországon van jelen. És nem csak a nőket érinti. Ha úgy érzed segítségre van szükséged, hívd a 112 segélyhívó számot, vagy például a NANE (Nők a Nőkért Együtt) Segélyvonalát. Ha pedig tovább tájékozódnál a bántalmazás, zaklatás témakörében, akkor javaslom a NANE oldalát, vagy a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene facebook oldalt.
(kiemelt kép forrása: unsplash.com)