7 perc olvasási idő (1360 szó)

Egy könnyen betartható ígéret

2019 tavaszán került elém a Mi Hazánk párt szóróanyaga, amivel az EP választásokra próbáltak szavazatokat szerezni maguknak. A papíron tíz bulletpointot tüntettek fel, amik között voltak a pártra való voksolás mellett szóló érvek és homályos ígéretek is. Ezek közt néhány kifejezetten abszurd volt, a szibériai bérrabtartás például ezek közé sorolható, azonban olyanok is felmerültek, mint szegregáció követelése az oktatásba. „Ja, létező dolgot könnyű megígérni." – gondoltam.  

Az oktatásban megjelenő szegregáció Pierre Bourdieu óta egy szélesebb körben ismert probléma. A francia szociológus levezette, hogy hazája oktatási rendszere nagyban hozzájárul a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásához és ahhoz, hogy a társadalmi elit újratermelje önmagát. Ez azonban nem francia sajátosság, ugyanúgy igaz a magyar oktatási rendszerre.

Két csoportra bonthatjuk az iskolarendszerből következő társadalmi különbségek okait: megkülönböztethetjük az otthonról hozott és az oktatási rendszer hatására kialakult egyenlőtlenségeket. Látni kell, hogy a két dolog egymásra épül, halmozódik, ezért a kisebb különbségek is szemmel jól láthatóvá képesek összeállni.

Otthonról hozott hátránynak sorolható a kulturális, valamint a társadalmi tőke eltérő szintjéből adódó egyenlőtlenségek. Fontos, hogy tudjuk, a gyerekek oktatása nem az iskolában, hanem otthon kezdődik, azaz mire iskolába kerülnek már lesznek, akik jóval hátrébbről indulnak, mint a többiek. Ez nagyban függ a szülők által belsővé tett kulturális tőkétől, hisz minél nagyobb mértékben van bennük ez felhalmozva, annál nagyobb mértékben tudják majd gyermeküknek átadni. A kulturális tőke jellemzően olyan kompetenciákat takar, amik lehetnek akár normák, meglévő tudáskészletek, kommunikációs készségek vagy magatartásformák, és segítenek a hétköznapi érintkezésekben, társadalmi érvényesülésben. Ebből következik, hogy az iskolai tananyag és normák elsajátítás jóval könnyebben megy azoknak a gyerekeknek, akik már ezt kisebb korukban otthon elkezdték, akár azzal, hogy szüleik meséket és mondókákat olvastak fel nekik, akár azzal, hogy játékos módon megtanították neki az órát.

Ezek a gyerekek, hisz már az iskolába kerüléskor előnyben vannak, gyorsan kitűnnek kevésbé szerencsés társaik közül, amit a tanárok rendszerint észre is vesznek és tehetséggondozás címszó alatt segítik növelni előnyüket. Ez különórák, szakkörök, ajándékkönyvek formájában manifesztálódik, minek köszönhetően ezeknek a gyerekeknek a kulturális tőkéje nagyobb tempóban növekszik. Ez alapvetően hálás dolog, azonban azt is eredményezi, hogy a magasabb státuszú családok gyerekei hamar lehagyják az alacsonyabb társadalmi kategóriában lévőket, hisz ugyanezt a plusz figyelmet a tanároktól ők nem kapják meg, mivel az iskolának jobban mutat a kevesebb, akár regionális viszonylatban is kiemelkedően jól teljesítő diák, mint az, hogyha az iskola egésze stabilan teljesít. Általában emiatt jönnek létre a tehetséggondozó és felzárkóztató csoportok az egyes tantárgyakból, ahol a jobban teljesítő tanulók egymás teljesítményét javítják, míg a tanárok által lassabbnak, esetleg problémásnak ítélt gyerekek pedig akadályozzák egymás fejlődését.

Sokszor azért is van szükség a tanulók csoportokra bontására, mivel a szabad iskolaválasztás okán a szülők bármikor dönthetnek úgy, hogy átviszik a gyereküket egy magasabb presztízsűnek ítélt intézménybe. Az iskola kénytelen szegregálni a gyerekeket, ha el akarják kerülni a „gettóiskolává" válást. Fontos látni azt is, hogy az anyagi szegregációnak vannak etnikai vetületei is, hisz az anyagilag leginkább deprivált társadalmi csoportokban felülreprezentáltak a romák, így a roma gyerekek nagyobb arányban vannak jelen a felzárkóztató osztályok és szegregált iskolák tanulói közt.

A különbségek pedig az évek során egyre csak nőnek, így a magasabb kulturális tőkével rendelkező diákok még inkább kiemelkednek, ezzel pedig még nagyobb arányban halmozzák fel ezt a tőkefajtát. Ebbe az öngerjesztő spirálba bekerülve sokkal könnyebben jutnak be olyan középiskolába, ami régiós vagy akár országos szinten magas presztízzsel bír. Míg a kevesebb figyelmet és a kötelezőnél kicsit se több vagy jobb minőségű oktatást kapó, szegregált hallgatók szerencsésebb esetben gyengébb iskolákba kerülnek, ahol akár még lehetőséget is kaphatnak, hogy valamivel csökkentsék hátrányukat, rosszabb esetben egy gyűjtő intézménybe kerülnek, ahonnan a tanköteleség határát jelző kort elérve könnyen kihullhatnak.

A társadalmi tőke okozta különbségek szintén az otthonról hozott egyenlőtlenségek közé sorolhatók. Pont a korábban már említett szegregált oktatás (azaz a szegényebb, illetve tehetősebb szülők gyerekeinek külön iskolában való taníttatása) kapcsán is létrejönnek már fiatalkorban a társadalmi tőke okozta különbségek is.

Egyrészt a társadalmi erőforrás kiaknázásához már a szülők is hozzá tudnak kezdeni a gyerekek kiskorában. Az iskolák számos olyan helyzetet biztosítanak a gyerekeket nevelő felnőtteknek, mint a szülői értekezletek, az iskolai rendezvényeken való segítségnyújtás, ahol a szülők is tudnak ismerkedni egymással és kialakítani azokat a kapcsolatokat, amikből később a gyermekeik is profitálhatnak. Ha két szülő jóban van, akkor a gyerekeik is sok időt töltenek együtt, és így a gyerekek között kialakulhat egy erősebb, míg a gyerek és a másik gyerek szülei között egy gyenge, hídszerű kötés. Ezeket a kötéseket a későbbiekben a gyerekek fel tudják használni akár egy magasabb státuszba lépéshez, hiszen ahogy Granovetter írta, pont ezek a gyenge, hídszerű kötések azok, amik két szorosan összekapcsolt embercsoportot kötnek egymással össze, és járulnak hozzá a vertikális irányba működő társadalmi mobilitáshoz. Azt is megemlíti, hogy a gyenge kötésekre elsősorban azok tudnak támaszkodni, akiket felvet az anyagi jólét, vagy legalábbis megélhetési problémáktól mentesen élnek.

A diákok egymás közötti kapcsolata a szülőkéhez hasonlóan kihatással lehet az ő későbbi életükre. Mivel hatéves korától a gyerekek elsődleges szocializációs közege az iskola, így a későbbi kapcsolataikat is itt kezdhetik megalapozni. Persze ez általános iskola alatt kimerül abban, hogy a gyerekek barátkoznak, és az egyenlőtlenségek újratermelésében inkább a szülők kapcsolatainak lesz szerepe, azonban középiskolában már a diákok saját jogon megszerzett kapcsolatai sokkal jelentősebb hatásúak. Granovetter arról is ír a beágyazottság kapcsán, hogy a kapcsolatoknak van történelme és a korábbi kapcsolataikból származó tapasztalataikat az emberek viszik magukkal tovább. Ez azt jelenti, hogy aki értelmiségi szülők gyerekei között szocializálódott (akik nyilván már az értelmiségi gyerekek tulajdonságait, személyiségjegyeit vitték magukkal általános iskolába is), az a jövőben már sokkal könnyebben tud majd kommunikálni és ezáltal sikeresebb kapcsolatokat tudnak kialakítani magasabb státuszú körökben, a saját származási státuszától függetlenül, ellentétben a szegregált közegben nevelkedőkkel.

Arra, hogy az iskolarendszer miként teremt jelentős társadalmi különbségeket egy kézzelfogható példa a tantárgyak megbecsültsége. Bourdieu a francia oktatási rendszert kritizáló művében arról beszél, hogy kimondatlanul is, de a tantárgyak közt hierarchikus viszony áll fenn. A többihez képest felsőbbrendűként kezelt tárgyként tekintett a klasszikus irodalomra, a franciára és a matematikára. Ez a tárgyak közti alá-fölé rendeltség Magyarországon is megjelenik, persze akkor, ha a franciát a magyar nyelvtannak feleltetjük meg. Bourdieu tanulmánya 1978-as, az azóta eltelt időben a matematika (és az egyéb, legalább részben arra épülő tárgyak, mint fizika vagy informatika) még a másik két felsőbbrendű tárgytól is elhúzott megbecsültségben. A tárgyak presztízse közti eltérések nem csak a már korábban tárgyalt státuszbeli különbségeket mélyíthetik, hanem a nemek esélyegyenlőségét is ronthatják.

Bár napjainkban már a nők is résztvevői lehetnek a köz- és felsőoktatásnak, azonban az oktatási rendszer egy merőben más életpályamodellt állít nekik példaként, mint a férfiaknak. Már kisebb korukban olyan sztereotípiák alapján próbálják a gyerekeket orientálni, ami elülteti a fejükben a fiús és lányos tantárgyak kollokációt. A fizika, matematika és informatika sokakban úgy él, hogy fiús tárgyak, ellenben a művészetekkel, az irodalommal, nyelvtannal és idegen nyelvekkel, amiket a lányokhoz köt inkább a köztudat. Később, gimnáziumban a tanárok is általában hasonlóan oszlanak meg, a reál tárgyakat nagyobb arányban tanítják férfiak, míg a humán tárgyak oktatói között a női tanárok jellemzőbbek. Ez a pályaválasztás előtt álló, középiskolás fiatalokban olyan prekoncepciót ébreszthet, ami meghatározhatja a jövőjüket. A reál tárgyak felértékelődése pedig nem is csoda, napjainkban a legjobban fizetett szakma a mérnököké, informatikusoké, vezető pozícióban lévő közgazdászoké. Az orientáció hatása pedig meg is látszik, a felvin elérhető adatok alapján az informatikai alapképzéseken a hallgatók nagyrésze férfi. Ez gazdaságiinformatikus képzésen 65%, mérnökinformatikán viszont 92%. A mérleg a másik irányba dől meg erősen, ha a humán, bölcsész szakokat nézzük. A női hallgatók aránya anglisztikán a legalacsonyabb, 73%, magyar, germanisztika és pszichológia szakokon viszont 80% felett van ez a szám. Érdemes megnézni a DPR alapján a szakok elvégzése után várható bruttó fizetést, ami germanisztika esetében a legmagasabb, kb. 290.000 Ft, míg informatikai alapszakon a legalacsonyabb a bruttó 395.000 Ft-os fizetés. Így gyűrűzik tovább a nemi egyenlőtlenségek kérdése a vagyoni egyenlőtlenségek közé.

Ezek példák, viszont a legtöbb ilyen folyamat észrevétlenül működik. Egy szükségszerű dolog jelenleg a távoktatás, ami a diákok közti versenyben ismét a privilegizált családok gyermekeinek kedvez (vagy okoz kisebb hátrányt), hisz az anyagilag deprivált háztartásokban nem egyértelmű a bekötött internet, valamint a tanulásra alkalmas informatikai eszközök megléte. Ez persze egy kényszerű helyzet, azonban elszomorító látni, hogy mennyire kevés szó esik arról, hogy ezeknek a gyerekeknek a hátrányait hogyan segít majd az oktatási rendszer ledolgozni.



kiemelt kép forrása: news.gallup.com 


„KELLENE EGY BRUCE WILLIS, AKI JÖN ÉS MEGMENTI A G...
Szakszervezetek - az intézményesült munkásmozgalma...

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. november 25. szerda