Keresztül-kasul a kultúrán- avagy miért címkéztek minket fogyatékosnak az amerikaiak?

Szép napsütéses, tavaszi nap, csipognak a madarak. Felébredünk a japán okostelefonunk ébresztőjére, mely egy koreai zongoraművész szólóját játssza. Belépünk a sarki kínaiban vásárolt papucsunkba, majd az ír kávénk elkészítése után tanakodunk, mit együnk ebédre: indiait, olaszt, vagy esetleg görögöt? 

A bevezetőben két kulturális jelenséget is megfigyelhetünk: elsőként a globalizációt, azaz a világ egységesülését: hiszen az országot hozzá sem kell tennem a mondathoz, a fenti jelenet ugyanúgy lejátszódhatott volna Mexikóban, mint Magyarországon.

A második pedig a cross-culture, azaz kultúrközi hatás. A fogalom két vagy több kultúra összehasonlítását jelenti szokások, hagyományok, háttér vagy éppen az ezek alatt rejlő jelenségek eltérését vizsgálva. Wolfgang Wagner osztrák szociálpszichológus szerint még ezen a látszólag szűk területen is különböznek a megközelítési módok: van, aki szerint egy kérdőívet- legyen szó intelligenciavizsgálatról, állapotfelmérésről vagy személyiségtesztről- elég csupán lefordítani az adott ország nyelvére, és esetleg kis változtatásokat végrehajtani rajta. Például nem szerencsés rákérdezni, milyen autója van a kitöltőnek egy olyan országban, ahol főként biciklivel járnak az emberek.

Ezzel szemben a kultúrközi szakemberek nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy megvizsgálják, milyen eltérések vannak, mi okozhatja ezeket, van-e lényeges különbség a felfogás vagy éppen a szokások terén, majd ennek megfelelően alakítanak ki egy, az eredtihez hasonlító, de teljesen új kérdéssort.

Fischer 2009-es tanulmányában remekül összefoglalta, mit is jelent a kultúra a tudományban: egy közös értelmezési rendszert. Hogy kikkel közöset? A saját kultúránkban élőkkel. Ez annyit tesz a gyakorlatban, hogy nem csupán a szokásaink, de a gondolataink, és azok kifejezése, legyen az szóbeli, vagy viselkedéses, rendre eltérhet.

Jó, jó, de mi köze ennek az amerikaiakhoz? Hogy jönnek ők ahhoz, hogy bárminek tituláljanak minket? Az igazság az, hogy a címben említett sztereotípia manapság már nem egészen állja meg a helyét, ugyanakkor remekül illusztrálja azt, miért fontos vizsgálnunk a kulturális különbségeket, és miért fontos a tudományban ez.

Az 1920-as évek Amerikájában járunk, a Szabadságszobor lábánál hosszú, tömött sorok kígyóznak- nem turisták ők, hanem menekültek. Tekintsünk el a cikk erejéig a szó modern pejoratív felhangjától- jószerével találjuk ugyanis honfitársainkat az „Álmok kapujánál". Az első világháborút követően – vagy ahogy ők hívták, A háború- beköszöntött a válság, és Európa szerte egyre kilátástalanabbá vált az élet. Az életkörülmények romlása, a munkanélküliség és a háború szenvedései feloldották a hazaszeretet béklyóit, és menekülthullámok csapdosták az „új kontinens" partjait. A kormánynak rövid úton megterhelő volt a szituáció, és gyorsabban csaptak le a probléma minél egyszerűbb megoldására, mint fehérfejű rétisas az áldozatára: elkezdték szűrni a letelepedni vágyókat. Itt lépett képbe az IQ teszt, pontosabban annak egyik legkorábbi verziója, a Snyderman and Herrnstein féle : számtalan egészségügyi vizsgálatot után ez volt az egyik utolsó lépés a vágyott föld felé. Az eredmények azonban borzasztók voltak: a menekültek – melyek közt szép számmal voltak magyarok is, mi több, egész magyar városok alakultak a semmiből- 75%-át, azaz háromnegyedét gyengeelméjűnek nyilvánították, így hazaküldték őket. Nem csupán a címkézettek jártak pórul: az adatok tovább táplálták a negatív sztereotípiákat és a rasszizmust, továbbá tudományos alapot adott a hírhedt 1924-es törvénynek, mely még tovább limitálta menekülteket.

Mi történhetett? Talán néhány kultúra gyengeelméjűségre kárhoztatott (beleértve a miénket?) Tényleg ekkora hiányosságokkal érkeztek elődeink a kontinensre? Talán rosszul húzták meg a gyengeelméjűség vonalát? Nem erről van szó: az amerikai népességen működött a teszt, és a várt eredményeket kapták, bevett szokás volt.

A későbbiek folyamán a tesztelést rengeteg kritika érte. Többek közt az elsietett, rossz és életszerűtlen, néhol egyenes értelmetlen fordítást okolták. Tudni kell, hogy a teszt ezen verziója sokkal több szöveges feladatot tartogatott, így nem kis szövegértési képesség is kellett hozzá- amit az előbbiek hiányossága jelentősen hátráltat. Arról nem is beszélve, hogy néhány kérdés teljesen az amerikai normákra volt szabva, amit máshonnan érkezők nem is tudtak elképzelni nem, hogy jól megválaszolni. Mások magát a tesztelési körülményt hibáztatták: nem álltak rendelkezésre nyugodt, csöndes szobák, és olykor még a kitöltést is sietették a türelmetlen vizsgálódók. Arról nem is beszélve, milyen stresszes lehetett ez a résztvevőknek. Gondoljunk csak bele, átmenve az egészségügyi vizsgákon, ez a teszt lehetett a sorsdöntő tényező, mely oly gyakran választotta el őket az új ország adta lehetőségéktől. Nem hinném, hogy az olvasó élvezné mondjuk egy hasonló körülmények közt írt nyelvvizsgát.

Nem találkoztam még olyan történettel, mely jobban tudná lemodellezni, miért fontos a kultúrköztiséggel foglalkoznunk a kíváncsiságon túl. Alapvetően nem a teszt volt a ludas: a maga idejében ez egy elég nagy előre lépésnek számított, és az amerikaiakkal -amire eredetileg szánták- működött is. A meglepő eredményeket tehát sem az intelligencia, vagy a szakértőség hiánya okozta, hanem kulturális különbségekkel szembeni ignorancia. Ahogy Wagner is utal rá cikkében, a globalizáció rengeteg ilyen különbségre mutat rá, és helyezi őket reflektorfénybe, átdefiniálva ezzel a maguk a kultúrák határait.

​Felhasznált irodalom:

Fischer, R. (2009). Where Is Culture in Cross Cultural Research?: An Outline of a Multilevel Research Process for Measuring Culture as a Shared Meaning System. International Journal of Cross Cultural Management, 9(1), 25–49. https://doi.org/10.1177/1470595808101154

Triandis, H. C. (1996). The psychological measurement of cultural syndromes. American Psychologist, 51, 407–415.

Triandis, H. C. (2000). Dialectics between cultural and cross-cultural psychology. Asian Journal of Social Psychology, 3, 185–196.

https://www.econlib.org/archives/2011/10/did_iq_research.html?fbclid=IwAR2x2-OAC3d_cAo4I9Y1Gw-Jjrme2AiGmZle0rQhYB7BzpLILQxdTbzbh7E (last downloaded: 2020. 04. 13.)