A szellemek háborúja - avagy a hamis emlékek gyártásának folyamata és okai

Hogyan kapcsolódik össze egy indián népmese, az emlékezetünk folyékonysága, a szappanoperák, a tanúztatás folyamata és a sémák lenyűgözően logikus világa? Az egyszerű válasz: az agyunk kognitív folyamataiban. A bővebb válasz: a cikkben. 

​Sir Frederic C. Bartlett - aki egyébként nem örökölte, hanem egy pompás lovaggá ütési ceremóniával szerezte nevének előtagját - egy neves brit szociálpszichológus volt. Fő kutatási területe az emlékezés volt és kifejezetten kreatív volt mind az ezt vizsgáló kísérletek, mind címadás terén. Leghíresebb kísérletében arra kérte a résztvevőket, hogy hallgassák meg, majdnapok, hetek, esetleg évek elteltével mondják vissza „A szellemek háborúja" című indián legendát.

A kísérlet vizsgálta a meghallgatás és a visszaidézés közt eltelt időt, a részletességet és a történet visszamondásának pontosságát. Általánosságban elmondható, hogy az indián folklórra jellemző szavakat „kicserélték" a résztvevők saját kultúrájukban megfeleltethető kifejezésekkel, így lett például a fókavadászatból halászat. Bár hatalmas következtetéseket nem lehet levonni húsz brit férfi eredményéből, a kísérlet egy másik, az emlékezet szempontjából fontos kognitív folyamatra is fényt derít: a sémákra.

A sémák működése információegységekben, és nem statikus fogalmakban való tárolást jelent, egyfajta összefüggő ismerethalmazt szervez meg. Segítségével elvárásokat alakíthatunk ki, támogatja a percepciónkat és kitöltheti a szövegértési, emlékezeti hézagokat (Brewer, 2000). Az utóbbi pontnál kapcsolódik össze a hamis emlékezettel is.

A sémákon túl azonban számtalan más oka is lehet a hamis emlékezet tudattalan kialakításának. Ilyen lehet a pontatlan érzékelés, tehát rossz látásviszonyok közt (mondjuk sötétben), stressz alatt látott elkövetőt kevésbé pontosan tud beazonosítani egy szemtanú, mint normál körülmények között (Roediger és Marsh, 2009). Ok lehet még az interferencia: az emlék tárolását követően több élményünk is csatlakozik majd, asszociálódik ezzel az információval, ami összekeveredhet az eredeti inger előidézése során. Az előző példánál maradva a szemtanú olvashatott a bűntényről az újságban, vagy láthatta a híradóban, és az ott elhangzott információk befolyásolhatják a visszaemlékezésnél, hasonlóan ahhoz, ha a kérdező hozzáadott, akár hamis információmorzsát oszt meg a kérdezéskor, például: milyen karórát viselt a barna hajú elkövető, még akkor is, ha a hajszínről eddig nem volt információja aszemtanúnak, ez innentől az emlék integrált része marad (Loftus 1978). Lehet szó még az emléknyomok hasonlóságáról és a téves ismerősség érzéséről (azaz olyan, mintha találkoztunk volna már a meg nem történt emléknyommal) (Roediger és Marsh, 2009), de ami talán a legérdekesebb, a hamis emlékezet fakadhat dedukciós problémából is.

Dedukciós, vagy következtetési probléma lehet az Owens által tanulmányozott „szappanopera-hatás" (1979), mely – egyfajta sémaként- az emlék hiányosságait logikus következtetésekkel egészíti ki. Szerinte a Rorschach teszthez – a méltán híres, „tintapacás" vizsgálat, ahol megkérdezik, mit lát a szimmetrikus ábrán az illető- hasonlóan az emberek belevetítik az elvárásaikat egy cselekménysorozatba, olyan motivációkat, történéseket vélnek felfedezni, amit nem is láttak. A kísérlet során két csoportra osztotta az illetőket. Volt, aki Jackről, egy hízni és jól vizsgázni akaró futballistáról olvasott, és volt, aki a nemkívánt terhessége és a professzorjával folytatott afférja miatt aggódó Nancyről olvasott. Ezután a résztvevők kaptak egy semleges, érzelmeket nem sugalló szöveget, ahol egyes szám harmadik személyben, név nélkül írták le egy nap történéseit. A feladat az volt, hogy csak az utóbbi szöveget idézzék vissza, a lehető legpontosabban. Az eredmények – a hamis emlékezet jelenségének tudatában- nem lepték meg a kutatókat: általánosságban az előzőleg olvasott személyleírás is visszaköszönt az felidézett történetben, emlékezetük helyességéről pedig többségében meg voltak győződve a résztvevők. 

kép forrása: unsplash.com

források: 

• https://sites.google.com/view/gcsepsychology/cognition-and-behaviour/bartletts-war-of-the-ghosts
• Bartlett, F. C., & Bartlett, F. C. (1995). Remembering: A study in experimental and social psychology. Cambridge University Press.
• Brewer, W. F. (2000). Bartlett's concept of the schema and its impact on theories of knowledge representation in contemporary cognitive psychology. In A. Saito (Ed.), Bartlett, culture and cognition (p. 69–89). Psychology Press.
• Loftus, E. F., Miller, D. G., & Burns, H. J. (1978). Semantic integration of verbal information into a visual memory. Journal of Experimental Psychology: Human Learning and Memory, 4, 19-31.
• Owens, J., Bower, G. H., & Black, J. B. (1979). The "soap opera" effect in story recall. Memory & Cognition, 7, 185-191.

• Roediger, H. L, Marsh, E. J, (2009). False Memory. Scholarpedia, 4(8):3858.