A nemzet, ami a legjobban szereti magát – az amerikai patriotizmusról

Mivel fognál össze milliónyi embert, akik jobb élet reményében költöztek egy új, még most formálódó országba, de a köztük lévő hasonlóság ezzel ki is merült? A legkülönbözőbb származású, hitű és vagyoni helyzetű népekről van szó. Az viszont biztos, hogy mind nagy lépést tettek meg, amitől bátrabbnak és kivételesebbnek érzik magukat az otthon maradottaknál. Öntudatosak, optimisták, és szeretnék elhinni, hogy egy felsőbb erő különleges pártfogoltjai. Immár több közös van bennük új szomszédjaikkal, mint volt honfitársaikkal. Egyesítésükhöz olyan ideológia kell, ami mindezekre a jellemzőkre épül – és így jött létre az amerikanizmus.  

– Ez a világ egyetlen országa – törte meg Szerda a csendet –, amelyiket aggasztja, mi is valójában.

– Micsoda?

– A többi tudja magáról, micsoda. Soha, senkinek nem kell megkeresnie Norvégia szívét. Vagy felkutatnia Mozambik lelkét. Ők tudják, kicsodák.

Neil Gaiman – Amerikai istenek​

Ez a fiatal nemzetkép teli van ellentmondásokkal. A felvilágosodás értékeit képviseli, miközben a protestáns hitből gyökerezik, mégis zászlaját és alkotmányát ruházza fel rituális jelentőséggel, és teszi mindezt úgy, hogy a más vallásúak is azonosulhatnak vele. Mire is gondol egy átlag amerikai, amikor saját országát nevezi a legjobbnak a világon?

Az USA története egyedülálló és feljebbvaló a többinél. Az első betelepülők az európai vallásháborúk üldözöttjeként érkeztek, így ez volt számukra a protestáns hit földje, ahol megtapasztalhatják Isten közelségét és beteljesíthetik a bibliai ígéret földjét. Közel kerülhetnek az érintetlen természethez, majd azt meghódítva maguk hozhattak létre kétkezi munkával civilizációt, akár az Ószövetségben. Az itteni nemzet Isten kiválasztottja lesz, feljebbvaló mindegyiknél. Ez a hit kellett ahhoz, hogy 9,8 millió négyzetkilométernyi területet meghódítsanak és már a 19. században a legdinamikusabb gazdasággá váljanak. A történelem során elért sikereik később is igazolták számukra, hogy egy felsőbb hatalom áll az ő oldalukon.

Ebből következik, hogy a boldoguláshoz a protestáns értékeket kell itt követni. Az amerikai álom lényegében a reformációval elterjedt viselkedésminta: légy szorgalmas, leleményes, használd fel a tehetséged, ismerd fel a lehetőségeket, hisz mindezzel Istent szolgálod. Itt egyenlő esélyekkel indulsz, és bármi lehet belőled. Világszerte elterjedt kép ez az USA-ról, az itt élőket is beleértve: az amerikai középosztály példaképnek tartja dollármilliárdos honfitársait, és meggyőződése, hogy kemény munkával és egy kis szerencsével egy nap ő is közéjük állhat.

Eközben az amerikanizmus éppoly fontosnak tartja a felvilágosult értékeket is. Büszkék rá, hogy államalapításuk során a demokráciát választották a monarchia helyett. Rövid történelmükben pedig mindig akadt ellenfél, akivel szemben a szabadság védelmezőjeként léphettek fel – nem nehéz olyan nemzettudatot kialakítaniuk, ahol minden esetben ők cselekedtek helyesen, nekik volt igazuk.

Felvilágosult értékeik azonban nem jelentenek akadályt abban, hogy a vallásosságot összemossák az állam tiszteletével, mindezt pedig az iskolákban is tananyagként írják elő. Alkotmányukra szinte szentírásként gondolnak – 1787-ben íródott, de még mindig nehezen veszik rá magukat bármilyen módosítására –, a himnusz lejátszása közben szentségtörés nem vigyázzba állni. Az amerikai zászló minden közintézmény és sok magánház falán kint van, az iskolákban minden reggel felvonják, a tanulók a Hűségeskü elszavalásával kezdik a napot, mintha csak imádkoznának. 

Múltjuk nagy alakjaira prófétaként vagy mártírként tekintenek, mintha a Biblia történetei elevenedtek volna újra a történelmükben. A leghivatalosabb állami beszédekben és eskükben is mai napig expliciten hivatkoznak Isten oltalmára és a keresztény értékek megőrzésére. A fejlett országok közül messze az USA-ban a legmagasabb a vallásosak és a rendszeresen imádkozók aránya, az amerikai protestánsok pedig nem látnak ellentmondást abban, hogy szinte vallásos rituálékkal mutatják ki hazaszeretetüket.

Az USA a legjobb állam a világon – legalábbis így véli az ott élők 41%-a, a legmagasabb arány a világon az Independent statisztikája szerint. Nem kell, hogy ezt bármilyen gazdasági vagy jóléti mutató alátámassza, elég a patriotizmus mindenhonnan érkező nyomása a lakosságra, a hazaszeretet pedig összemosódik azzal, hogy egyben a legnagyszerűbb országnak lásd a sajátod. Felsőbbrendűségükből adódik, hogy joguk és kötelességük megvédeni vagy akár terjeszteni az értékrendjüket más földön. 

Nem véletlen, hogy olyan hatékony a militarista propaganda, hogy katonai kiadásaik aránya messze a legnagyobb arányú a világban. Sok gyereket kiskoruktól tudatosan készítenek fel a katonai karrierre – de a hadseregtől származnak olyan ártatlan elfoglaltságok is, mint a cserkészprogram. Táborokat, mentorprogramokat szerveznek, a leérettségizetteknek pedig egyetemi ösztöndíjat ajánlanak, így sokan azért csatlakoznak, mert ez az egyetlen lehetőségük a költséges továbbtanulásra. A katonák szerepét eltúlozva idealizálják, a civil lakosság meggyőződése, hogy hálával és tisztelettel tartoznak a nemzeti hadseregnek.A fiatalok persze fogékonyak erre a jó szórakozásra, szeretnének tartozni valahova és fontosnak érezni magukat. Nem csoda, hogy a militarista nevelés ekkora jelentőségűvé válhatott az országban.