Barbár idegen és idegen barbár

Az idei évben is megrendezésre került a Szemrevaló (Sehenswert) fesztivál, amelyen új filmeket láthatunk a vásznon Ausztriából, Németországból és Svájcból. A programot a Goethe Intézet, az Osztrák Kulturális Fórum és a Svájci Nagykövetség Magyarországon támogatja.

 Első filmként Markus Schleinzer, Angelo című filmjét választottam. A főszereplőt Makita Samba alakítja, akinek arca megnyerő és szimpatikus, mégis tud távoli lenni.

Az alkotás témája egy történelmi személy, Angelo Soliman, akit udvari mórként ismertek a 18. században. Angelo Afrikából érkezett, egy grófnő nevelte és taníttatta zenére, nyelvekre és más ismeretekre, amelyek a korban a művelt és tájékozott ember sajátja volt. A kisfiú, majd felnőtt férfi megtanult mindent, széles körben ismertté vált Bécsben, maga a császár is többször társalgott vele, a Szabadkőműves páholy tagja lett.

A rendező a filmet három részre osztotta, a főszereplő életének három szakaszára; gyermek és fiatalkor, felnőttkor, öregkor. Ez a koncepció egy kicsit szétszabdalta az élményt, a mór életét töredékesnek hat a vásznon, éveket ugrik előre a történet egy-egy fejezeten belül is. A téma nagyon érdekes és lehetett volna sokkal több hangsúlyt fektetni az idegen-európai ellentétre, az érzelmek és konfliktusok (belső és külső) felkavaró hatására.

Ugyanis az azonnal feltűnik, hogy Angelot kedvelik, de történetének mélyebb rétegeinek megértésére több idő és képkocka kell. Nem tudjuk, miért hozták a fekete kisfiút Európába, csak azt, hogy olyanná akarják nevelni, mint egy európai nemes ifjút. Rögtön befurakszik az agyba egy kérdés; Miért? 

Szeretnék megmutatni, hogy az ,,afrikai faj", akikről olyan kevés tudással rendelkeztek akkoriban, képesek hasonlóvá válni a fehér emberekhez. Talán feljebbvalóságukat akarták ezzel a kisfiúval reprezentálni. Habár felnéztek tudására, mégis másokat szolgált és azzal, hogy bevezették ebbe a világba, örök kételyek közé taszították ezt az idegent. Honnan származik? Betaníttattak vele egy történetet, mely szerint afrikai herceg, amely mesét társasági estéken előadhat, sokkal színesebb ruhákba öltöztették, mint másokat, számon kérték, ha szerelmi életet élt, barbárnak és egzotikusnak akarták látni, miközben azt is elvárták, hogy éppen olyan legyen, mint ők. Angelo nem tudhatta valójában miért akar vele mindenki beszélgetni. Ennyire értelmes és művelt partner, vagy csak különleges egy fekete mórral beszélgetni és elhívni a társalgásokra? 

Markus Schleinzer filmje nehezen érthető, zene nélkül pedig vontatottnak tűnik. A megértést két dolog segíti, a történelmi Angelo Solimanról szóló információk, valamint Péterfy Gergely Kitömött barbár című regénye, amely éppen erről az emberről szól, és elképzelhetőnek tartom, hogy a film is alapozott erre a kortárs magyar regényre, mivel a cselekménye lefedi a regény történéseit. Ez a könyv a történethez még egy szereplőt is hozzáad, Kazinczy Ferencet, akivel Soliman a Szabadkőműves páholyban testvére volt, és akivel, legalábbis a regény szerint, hasonlítottak. Kazinczy a magyar nemesek közt is különcnek számított elképzeléseivel.

Az embereket mindig vonzotta az, ami más mint ők, más mint az a világ, amit ismernek. Vonzza őket, de félnek tőle és meg akarják szelídíteni. Mit kezd ezzel a 18. században egy mór, akinek fekete bőrét mindenki megbámulja az utcán, csodálkoznak értelmén, számon kérik rajt azt, aki valójában ő és azt is, aki sosem volt. Idomított állatként szívesebben néznék minden este, de megérteni sosem akarják. Ki ismeri fel azonnal a hozzá hasonlót? Egy magyar úr, akit megfejteni senki sem tud, hisz nem úr és nem szolga, nem él a pénznek és mások óhajának sem. Mindig idegen lesz és gyanús. A szabadok mindig gyanúsak. Megérti-e a barbár az idegent és az idegen a barbárt? Vagy mindketten kitömve végzik a Természettudományi múzeumban, hogy hétvégén a bámészkodók a szemeiket mereszthessék rájuk, a lelkük mélyén elítélve a fabábura feszült testeket, akik üveges szemükkel nem látják már a világot. Aminek talán örülnek is.

A filmet a könyv elolvasása után ajánlott megnézni, így könnyebben befogadhatóvá válik.

​Gyurkó Krisztina