Veszélyes-e az „asszonyság”? – a digitális gyűlölet mint kultúra
A 21. század súlyos problémái közé tartozik a „fake news"-krízis megjelenése. Ezzel egyetemben a társadalomban megjelentek viselkedéspszichológiai és politikai szakadékok. A közösségi média felületei ma már nem a lájkok számáról, hanem a napi anyázásról és a politikai kommunikációs coachok clickbait beszólásitól hemzsegnek.
Kijelenthetjük, hogy a közösségi média mára mindennapjaink egy tagadhatatlanul fontos részévé vált. Egy olyan eszközt adott a kezünkbe, ahol mi is a diskurzus részévé válhatunk. Talán túlságosan is erős perszonalizációt ígérve léptünk bele az új térbe, ahol úgy hihetjük, mi vagyunk azok, akik megváltoztatják a világot, akik jól gondolkodunk és akik jól látják a politikát, mert tudjuk, hogy egy igazság van, az, amellyel mi rendelkezünk. Majd egy-két cikk alatt megdöbbenve látjuk, hogy nem mindenki ugyanazt a perspektívát tükrözi vissza.
Ha csupán politikai szemszögből vetünk egy pillantást a digitális atmoszférára, akkor a társadalmi tömörülést a már említett kommentszekcióban lelhetjük fel. Sok esetben döbbenetes, hogy bizonyos politikai vezényszavak és kommunikációs stratégiák milyen hatással vannak ránk. Gondoljunk például az „asszonyság"-ra vagy a „a gyermek mint közjószág"-ra. Ezek nem csupán véletlen nyelvbotlások, hanem valódi kommunikációs propaganda mögé épülnek, amelynek célja a provokáció és az elterelés. Ugyanis ha egy adott politikai párt határozza meg, hogy miről beszéljen a közélet, akkor azon párt politikai hatalma továbbra is domináns marad. Ráadásul ezen megszólásoknak mindig valamilyen botrányt vagy gyűlöletet kell kiváltaniuk a közhangulatból. Kulturális értelemeben a gyűlöletnek és az ellenségképnek ott van értelme, ahol poláris különbségeket fedezünk fel egy csoporttal vagy egy személlyel szemben, összehasonlítva őket a mi értékeinkkel. Ennek ellenére sokszor találkozhatunk önreflexiós okokkal vagy belénk épített természetes reakciókkal. Hiszen egyfajta társadalmi fejlődés az is, hogy morális szinten meg tudjuk különböztetni, hogy saját értékrendünkbe mi fér bele és mi nem. Ugyanígy működik ez a gyűlölet esetében. Nemcsak mi választjuk meg, hogy mit gyűlölünk, hanem maga a környezet és a társadalom, amelynek értékei szerint próbálunk élni és megfelelni nap mint nap.
A közösségi oldalakon megjelenő kommentlehetőség is ezt a közhangulatot próbálja életben tartani. Négy fajtáját különböztetjük meg a kommenteknek. Az első a személyes támadás, amikor fenyegetőzések és szitokszavak jelennek meg a szöveg tartalmában. A szappandoboz, amikor maga a vélemény nem kapcsolódik a témához és egy másik témára utal vissza. Nonszensz ilyen értelemben az a komment, aminek sem a témához kapcsolódó értelme, sem nyelvi értelme nem lelhető fel. A direkt válasznál pedig a kommentelő a téma mellett vagy ellen érvel. Ezeken kívül az egymás véleményére reagálás is egy tipikus jelensége a kommenthadseregnek. Ilyenkor azok a reakciótípusok, amelyeket korábban felsoroltam, válaszkommentként funkcionálnak.
A gyors és „könnyű" kommunikációnak a nemzetközi politikában is fontos szerepe van. Például az arab tavasz időszakában, 2011-ben a Twitteren folyamatos információkat osztottak meg a felkelésekről, amely által aktivistákat toboroztak annak érdekében, hogy békés felkeléseket hajtsanak végre és megállítsák az elnyomó rezsimet, ezzel kiszorítva az extrémista felkelőket. Ezáltal is beigazolódott az a megállapítás, amely szerint a közösségi média és a különböző médiumok az erőteljes demokratizálódás érdekében befolyásolják a közhangulatot.
A közgyűlöletnek az a legaggasztóbb hatása, hogy egy államon belül meg tudja osztani a társadalmat. Ugyanis a bal- és jobboldali gondolkodású emberek között ma már óriási a különbség. Ez többek között a dezinformációs áradatnak köszönhető, illetve annak, hogy mindenki szabadon és szüretlenül fejezheti ki saját véleményét, függetlenül attól, hogy ennek milyen hatása van. Ahogy mondani szokták, a negatív reklám is reklám. Pontosan ez az a pont, amiből igazán profitálnak a közösségi oldalak. Ugyanis minél több kommentet kap egy cikk, annál több emberhez jut el és annál több profitot termel. A politikai megosztottságra nagyon jó példa az Egyesült Államok a választások utáni helyzete, aminek eredménye a capitoliumi ostrom lett. A folyamatos hazudozás és gyűlöletkeltés meghozta eredményét, és a válságba került, a demokraták által magukat tőrbe csaltnak érző republikánus szavazók nem láttak más alternatívát, hogy kifejezzék igazsagátalanságérzetüket.
Tehát az „asszonyság" mint politikai hangulatkeltő elem káros, hiszen olyan társadalmi folyamatokat indít el, amelyek több hatalmat adnak a jelenlegi kormány kezébe és nagyobb társadalmi megosztottsághoz vezetnek.
kép forrása: pexels.com
Források:
