3 perc olvasási idő (513 szó)

Minden, amit a közfoglalkoztatásról tudni akartál: Hová tart a tranzitfoglalkoztatás Magyarországon? - 3. rész

Miből lett a cserebogár, avagy a közfoglalkoztatás kialakulása a világban és Magyarországon (3/3)

A rendszerváltást követő két évtizedben kialakult bonyolult és komplex közfoglalkoztatási rendszer három fő elemből állt: közmunkából, közhasznú- és közcélú munkából. A továbbiakban ez a három foglalkoztatási forma kerül röviden bemutatásra.

  • 1)Közmunka: Magyarországon 1996-ban, a Közmunkatanács felállításával indították el. A program célcsoportját azon személyek alkották, akik kiszorultak a versenyszférából és a munkanélküli ellátásból. A program célja az volt, hogy minimális megélhetést és munkahelyi tapasztalatszerzést biztosítsanak számukra, valamilyen értékteremtő munkán keresztül. A közmunka volt a rendszerváltást követően az első olyan „komplex" program, amelynek célkitűzése volt, hogy a munkanélküliek visszatérhessenek az elsődleges munkaerőpiacra. A közmunka tevékenységét tekintve többnyire szakértelmet és felsőfokú iskolai végzettséget nem igénylő, gyakran inkább szezonális jellegű fizikai munka volt. Ennek köszönhetően pont a releváns munkatapasztalat szerzés követelményének nem tudott eleget tenni, ami jelentős akadályt jelentett a résztvevők munkaerőpiaci reintegrációjában. A foglalkoztatók társasága igencsak színes volt, társulások, önkormányzatok és állami nagyvállalatok is pályázhattak közmunka szervezésére.
  • 2)Közhasznú foglalkoztatás: Frey M. szerint a közhasznú foglalkoztatás „(...) közfoglalkoztatási eszköz, a munkanélküliség alternatívája, az állástalanok munkaerőpiaci reintegrációját átmenetileg biztosító kényszermegoldás, amely a piaci erők természetes munkahely teremtő képességének az elégtelensége miatt, a versenyszféra működését nem zavaró módon hoz létre közpénzek támogatásával pótlólagos munkaalkalmakat a közületi és nonprofit szektor közérdekű feladatainak ellátására" (Frey M. 1993: 30). A közhasznú foglalkoztatás funkciója többek között a munkahelyi tapasztalatszerzés biztosítása, a munkavállalási hajlandóság tesztelése és a hátrányos helyzetű munkavállalók jövedelemhez juttatása volt. A közhasznú programok célcsoportjába főleg olyan szakképzetlen (adott esetben iskolázatlan) fizikai munkások tartoztak, akiknek munkavállalási hajlandóságuk és munkamoráljuk, fegyelmezettségük a nullához konvergált, többnyire büntetett előéletű, roma származású személyek voltak (Szabó A. 2015: 41.). Az efféle foglalkoztatási programok tevékenységi köre igencsak tágnak mondható: települési közfeladatok, önkormányzati rendelkezések és különböző közhasznú tevékenységek is beletartoztak a munkaköri feladatok sorába.
  • 3)Közcélú munka: Ebbe a foglalkoztatási formába tartoznak a települést érintő közfeladat ellátása céljából szervezett munkák. A tevékenységi kör ebben az esetben is legalább annyira sokszínű, mint a közhasznú programok esetében (a betegápolástól kezdve a hulladékgyűjtésen keresztül a kulturális/oktatási munkáig szinte bármi közcélúnak[1] számíthatott). A 2001 óta működő foglalkoztatási irányzat célcsoportja egyértelműen meghatározott, amelyet az 1999. évi CXXII. törvény az alábbi módon határoz meg: közcélú munkát azok az önkormányzat illetékességi területén élő aktív korú lakosok végezhetnek, akik rendszeres szociális támogatásban részesülnek. A jogszabály lehatárolása alapján két részre bonthatjuk a célcsoportot: aktív korú nem foglalkoztatottak, illetve egészségkárosodottak. A munkavégzésbe bevont jelentősen hátrányos helyzetű célcsoport számára Frey M. szerint a közcélú foglalkoztatás a legális munkajövedelem-szerzés fontos, sok esetben kizárólagos eszköze volt (Frey M. 2007).


A cikksorozat előző részei itt érhetők el:
1. rész ITT
2. rész ITT




[1] A közcélú munka tevékenységi körének meghatározásában többé-kevésbé szabad kezet kaptak az önkormányzatok, ugyanis az magában foglal minden olyan tevékenységet, amelyet a jogszabályok önkormányzati feladatként határoznak meg, valamint szintén ide tartoznak az önkormányzat által önkéntesen vállalt tevékenységek is.

Szabó Andrea (2005): A közfoglalkoztatás a gazdasági ciklusok kontextusában. L'Harmattan Kiadó, Budapest.

Frey Mária (1993): A közhasznú foglalkoztatás munkaerő-piaci hatásai. Munkaügyi Szemle, 37/5. 30-37.

Frey Mária (2007): A foglalkoztatáspolitika aktív eszközei hatásainak elemzése 2001-2006. Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Munkaügyi Igazgatóság, Budapest.



TASZ: Április 26-ig lehet beküldeni a jelöléseket ...
„Megpróbáljuk úgy megfogni a politikai a témákat, ...

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2021. május 06. csütörtök