Az Északi-Sarkvidék- Új kolonizáció? Új háború?
Oroszország. Ki más lenne felkészülve a sarki kegyetlen, zord körülményekre, mint ők? Senki más nincs jelen a térségben akkora haderővel, mint az Orosz Föderáció. „Amikor eljő a jeges nagy erőkkel jő el."
A globális felmelegedés egyre drasztikusabb méreteket ölt, és ez az Északi-Sarkvidéken figyelhető meg a legjobban. A jégsapkák olvadnak, a térség megközelíthetősége pedig javul. Ez utat nyit az itteni gáz- és olajmezők felfedezésére és a kitermelésükre szükséges technológia kifejlesztésére. Egy 2008-as becslés szerint az Északi-Sarkon kb. 50 trillió köbméter földgáz, 5,2 milliárd köbméter természetes cseppfolyós gáz és nagyjából 11 milliárd köbméter kőolaj rejtőzik a jégtakaró alatt. A versenyben az oroszok vezetnek. Az Egyesült Államok pedig ebben a versenyben egy sarkvidéki ország sarkvidéki stratégia nélkül, behozhatatlan hátránnyal, melyen úgy tűnik nincs politikai akarat javítani, e terület jelen állás szerint kívül esik az USA geopolitikáján.
A folyamatosan „felszínre bukkanó" erőforrások jelentős vitákat szülnek a sarkvidéki országok körében, nevezetesen: Oroszország, az Egyesült Államok, Kanada, Norvégia és Grönland (Dánia) között. Napjainkban, az Északi-Sarkon számos jogvita alakult ki az egyes területek hovatartozásáért. Kétségkívül Oroszország az, aki a legmerészebb követeléssel állt elő. Az oroszok már két zászlót is leszúrtak a tengerfenékre, mely a mai napig ott leng az Északi Jeges tenger legmélyén, csaknem 4000 méteres mélységben. A legjelentősebb konfliktus a Barents-tengeren Norvégia és Oroszország között az elmúlt években eszkalálódott. A Gakkel- hátságot kizárólagos gazdasági övezetének tekintő Norvégia igényét Moszkva erősen vitatja. Norvégia, mint NATO tagállam, tisztában van a régió fontosságával, így annak légiereje rendszeresen tartóztat fel a Norvég határhoz közelítő orosz vadászgépeket. Mivel évente többször előfordulnak hasonló incidensek, ezért Norvégia gőzerővel kezdte kifejleszteni Arktiszi katonai egységeit és hadseregének súlypontját délről északra helyezte. Norvégián kívül Kanada és Dánia is fejlesztett hideg körülményekben bevethető katonai egységeket, ám ezek jelentősen gyengébbnek és kisebbnek bizonyulnak az oroszokénál.
Hogy tisztában legyünk a számokkal, Oroszország számos volt katonai támaszpontot újra épített, melyek a hidegháború lezárta óta nem voltak használatban. Az északi sarkkörön jelenleg kb. egy 6000 főt számláló orosz katonai kontingens állomásozik. Bár ez az erő jelenti az orosz sarkvidéki haderőt, de egy 2014-es hadgyakorlaton bemutatták a több mint 155 ezres sarkvidéki készenléti hadsereget. Kétség sem fér hozzá, hogy az Egyesült Államok behozhatatlan hátrányban van. A Szovjetunió szétesése óta szinte teljesen kivonult a térségből, sőt még a NATO tag Izlandról is kivonta csapatait, annak ellenére, hogy Izlandnak nincs állandó hadserege. Ezzel párhuzamosan az oroszok folyamatosan növelik jégtörő flottájukat, mely a világon a legnagyobb; 40 hajó, ebből 5 atommeghajtású. Egy konkrét példával szemléltetve az Egyesült Államok hátrányát; több mint 10 évbe telik egy ilyen hajó megépítése.
De nem csak a NATO és Oroszország szembenállását láthatjuk a régióban. Kanadának vitája van az USA-val és Dániával is. Ezen konfliktusok hátterében egyértelmű dolgok húzódnak: minden oroszág szabadon akarja tartani a tengeri átjárókat hadihajóik és kereskedelmi flottájuk számára. Szeretnék birtokba venni a térség természeti erőforrásait és attól tartanak, hogy egy másik ország ezen forrásokat kiaknázhatja, ellophatja az orruk elől.
Ha jobban belegondolunk a háborúk kitörésének oka a stratégiai területszerzés, a területen levő gazdasági erőforrások megszerzése, az egymással való versengés és az egymástól való félelem. Napjainkban pontosan ezt látjuk a sarkvidéken. És ahogy az ember az elmúlt évszázadban legyőzte a Föld sajátos geográfiai béklyóit és annak gravitációját, úgy a jelenlegi globalizálódott világban az emberi technológia lehetőséget biztosít arra, hogy legyőzzük a sarkvidék kijetlen, hideg, halálos tájait is. Ezek a lehetőségek pedig hozzásegítik a nemzeteket a felszabaduló természeti kincsekhez. Amennyiben az erőforrások aránytalanul oszlanak meg a globális hatalmak között, csak úgy, mint a neokolonizáció után, ismét világméretű háborúba süllyedhet az emberi civilizáció.
kép forrása: businessinsider.com
