2 perc olvasási idő (393 szó)

A civil társadalom, mint szocializációs ágens

A civil társadalomnak, mint szocializációs ágensnek is kiemelkedő funkciója van. Nem csak a politikai döntéshozatalban van elengedhetetlen szerepe a civil szférának, hanem a politikai szocializációban is. A szocializáció egyik elemeként megjelenő politikai szocializáció célja, hogy az egyének politikával szembeni viselkedésére, politikához való viszonyára , és az egyén politikában használatos magatartására magyarázatot adjon (Csákó Mihály – Berényi Eszter – Bognár Éva – Tomay Kyra, 1999). A dolgozat szempontjából azért releváns ezt a szegmenset is vizsgálni, mert a politikai rendszereket intézményrendszerük, tulajdonviszonyaik és hatalomgyakorlási módjaik mellett politikai szocializációjuk is jellemzi (Szabó, 2006), amelyben, ahogy azt korábban írtam, fontos szerepet játszik a civil társadalom. A civil társadalom és a nonprofit szervezetek úgynevezett szekunder ágensként vannak jelen a politikai szocializációban, a pártokkal, a vallási szervezetekkel és egyéb csoportokkal egyetemben. Ez pedig azt jelenti, hogy a primer ágenseket - mint a család, kortársközösség, iskola - követően az előbb felsoroltakkal egyetemben a civil szervezetek feladata, hogy alakítsák, szocializálják az egyén politikai viselkedését. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az egyén miután közvetlenül, vagy közvetve találkozik a civil szférával, „felveszi" a civil attitűdöt, amellyel mindazon értéket és kurázsit, amelyet a civil közeg magában hordoz megtanul és alkalmazza azt a politikával való viszonyában.

A liberális diskurzus szerint a civil társadalomnak nagyon fontos demokratizáló szerepe van, ahol is mind az egyén, mind a társadalom és a rendszer egészét szocializálni kívánja (Mercer, 2002). Ahogy korábban a GONGO-k esetében megfogalmaztam, hogy minél gyengébb a demokratikus párbeszéd, annál több kormányzati civil szervezet jön létre, ugyan ez kellene, hogy megvalósuljon a demokratizáló szerepkörrel is. Vagyis az autoriter és a hibrid rendszerekben van igazán nagy szükség a civil társadalom demokratizáló szerepére ott, ahol a politikai diskurzus egyoldalú és öncélú. Hiszen elemi érdek a mindenkori hatalom számára, hogy kontrollálja és telesen, vagy szinte teljesen ellenőrizze és befolyásolja a politikai szocializációs mechanizmusok minden formáját, ugyanis ezzel tudja biztosítani a hatalomban maradását (Oross – Szabó, 2019).


Szakirodalom:

  • Csákó Mihály–Berényi Eszter–Bognár Éva–Tomay Kyra (1999): Politikai szocializáció Magyarországon a kilencvenes években. Budapest, ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet
  • Mercer, Clarie (2002): NGOs, civil society and democratozation: a critical review of the literature. Progress in Development Studeis, 2,1., 5-22.
  • Oross Dániel – Szabó Andrea (2019): A politika és a magyar fiatalok. Budapest, Noran Libro Kiadó.
  • Szabó Ildikó (2006): NEMZETI TEMATIKA ÉS POLITIKAI SZOCIALIZÁCIÓ A politika szerepe az identitások formálódásában Magyarországon 1867–2006. Akadémiai doktori értekezés. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia





21 civil szervezet írt levelet az ombudsmannak
Rendszerelméletek és modellek a civil szektorban

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. november 25. szerda