Boomerek és koronanemzedék – hogyan reagáltak az egyes generációk a járványhelyzetre?

Nem mind egy csónakban evezünk, legfeljebb ugyanabban a viharban: hogy az elmúlt hónapok válsághelyzetét ki hogyan élte meg, az számos egyéni tényezőtől függ. Ezért fordult számos generációkutató érdeklődése az egyes nemzedékek karanténbeli viselkedése felé. Azt, hogy mennyire alakította át alapjaiban a mindennapjainkat a járványhelyzet, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szerintük a karantén után születendő gyerekeket külön generációnak fogjuk majd számítani.

Egyre elfogadottabb tény, hogy bármeddig is tart majd a koronavírus-járvány, hosszú távú következményei az egész társadalmi berendezkedésünkre rányomják a bélyeget. Egyike lesz a történelem azon krízishelyzeteinek, amik próbára tették a világ addigi működését, átalakították a prioritásokat és ezzel mindent felforgató folyamatokat indítottak be.

Emiatt azt is megjósolhatjuk, hogy a mostanában vagy ezután születendő gyerekek teljesen más élményeket szereznek életük első időszakában, mint a náluk pár évvel idősebbek. Bár ezt előzetesen nehéz kijelenteni, egyre több generációkutató vallja, hogy ezekben a hónapokban van kialakulóban a koronanemzedék: a most születőek első élményei annyira alapvetően megváltoznak majd, hogy nem lehet többé egy lapon említeni őket a 2005-tól kezdődő alfa-generációval.

A csecsemők, kisgyermekek fejlődésének kritikus pontja lesz a négy fal közé bezártság. Nagy mozgásigényük nem teljesülhet odakint, kimaradnak olyan játékokból, kirándulásokból, élményekből, amiket minden eddigi generáció evidensnek tartott. Szocializációjuk is más tempóban kezdődik meg, hiszen szűk családi körükön kívül jó ideig alig látnak majd más embereket, nem tudnak megismerkedni se kortársaikkal, se a kiterjedt családjukkal. Szüleiket többet látják otthon, és mire iskolás korba lépnek, valószínűleg a digitális oktatás is nagyobb teret nyer: alapjaiban másképp látják majd az otthon és külvilág egymáshoz való viszonyát. Ha a karanténok hosszú távon megmaradó, többszörösen meghirdetett állapotokká válnak, azt ők már normálisként élik meg, számukra éppen a szabadság fog változást elhozni. Talán jóval fegyelmezettebb, szigorúbb szabályokhoz szokott nemzedék lesz, mint a mostani alfák és az 1995-2004 között született Z generációsok.

Őket szintén a formatív éveikben éri a kötelező bezártság, hirtelen szembesülnek azzal, milyen alapvetőnek vették eddigi életük körülményeit. Ez a válsághelyzet egy kisiskolást vagy kamaszt ugyanolyan eséllyel nevelhet szabálykövetőbbé vagy kiábrándult lázadóvá. Ennek kimeneteléről nehéz előzetesen és pláne globálisan beszélni: az egyes országok lakói teljesen más tanulságokat fognak levonni, attól függően, milyen súlyossággal érte őket a járvány, és mennyire szigorú intézkedéseket kellett követniük.

Azzal viszont szinte minden fiatalnak szembesülnie kell, hogy hiába mozog otthonosan a digitális világban, egészen más átköltöztetni oda a teljes életét, mint az offline világ kiegészítéseként használni azt. Az online oktatás több fegyelmezettséget, önállóságot követel tőlük, sokan talán először használják a szórakoztató tartalmakon kívül másra az internetet. Szociális kapcsolataik jelentősége is felértékelődik a szemükben, hiszen a közösségi média eszközei mégis csak részben pótolhatják őket. Másrészt viszont hirtelen önigazolást nyerhettek a megváltozott körülményektől: míg korábban folyamatos kritikákat kaptak technológiafüggőségük, online térben kiélt idejük miatt, most már ez a viselkedésmód várt elvárttá és pozitívvá. Szüleikhez, tanáraikhoz képest egy előnyösebb pozícióba kerültek digitális bennszülöttként, könnyebben szokták meg az új körülményeket.

Súlyosnak élheti meg helyzetét a náluk eggyel idősebb, 25-39 éves Y generáció, akiknek eleve nehezebb anyagi helyzetét súlyosbítja most az infláció, az esetleges munkanélkülivé válásuk. Jövőbeli terveiket át kellett programozniuk, sokszor egy végzettség megszerzését, esküvőt, költözést hiúsított meg a bezártság. Karrierlehetőségeiket és ezzel életkörülményeiket pedig hosszú távon fogja megnehezíteni, hogy pályakezdőként rögtön beleütköztek egy ekkora válságba.

A legnehezebb helyzetbe mégis az 1964-1980 közt született X generáció került. A munkanélküliség vagy épp a home office problémái ugyanúgy sújtják őket, és még csak nem is követhetik a fiatalabbak világ elől elvonulós stratégiáját, az egész napos pizsamában netflixezést, amíg ők vállalnak felelősséget teljes családjukért. Háztartást kell vezetniük, meg kell oldaniuk az általában iskolás korú gyerekeik felügyeletét, étkezését, tanítását, egyik napról a másikra kell otthoni magántanárrá előlépniük, miközben idős szüleik is rá vannak utalva segítségükre.

Az idősek eközben viszont bántónak érezhetik, hogy kiszolgáltatottá, veszélyeztetetté váltak a társadalom szemében. Sokan visszautasítják ezt a szerepet, azért is megpróbálnak egyedül boldogulni, már csak azért is, mert életük során több válságot megtapasztaltak már, ezt kevéssé tartják súlyosnak. Erre a fiatalabbak jogos reakciója lehet a felháborodás: hiszen főként az idősek miatt hozták a korlátozásokat, miért nem tudnak akkor otthon maradni? Ez a konfliktus egymás ellen fordíthatja az egyes generációkat, hiszen könnyebb egy konkrét bűnbakot utálni ebben a megfoghatatlan válsághelyzetben, az egyes nemzedékek közti feszültségre korábban is volt már példa. Az idősek szidása ráadásul olyan online körökben zajlik, ahova nekik nemigen van bejárásuk – így nemigen tudnak kiállni magukért, és elmondani, hogy legtöbbjük ugyanúgy betartotta a korlátozásokat, mint fiatalabb társaik.

Ugyanakkor bőven láthatunk példát az együttműködés megerősödésére, a korcsoportok közti korlátok áthidalására is. Számos közösségben alakult ki lokális szolidaritás, egyrészt az időseknek oldották meg a bevásárlást, ügyintézést, de a fiatalok is kaptak segítséget a távoktatásra átállásban, a szülők pedig a gyerekfelügyeletben. Talán minden negatív következményével együtt ez a járványhelyzet azt is megtanítja nekünk, hogy a közösségi együttműködés, a szociális védőháló nélkül a társadalom működésképtelen, és ezeknek az alapelveknek az államműködésben éppúgy türköződniük kellene, mint saját mindennapi életünkben.

kép forrása: pexels.com