"Nagyon sokat segítettek a hallgatói visszajelzések" – nagyinterjú Simon Gabriellával, a TIA kurzusának oktatójával
Február elején már beszámoltunk egy rövid Facebook posztban arról, hogy a Tudatos Ifjúságért Alapítvány önálló kurzust indít tavasszal az Eötvös Loránd Tudományegyetemen „Moderálási és vitakultúra alapismeretek" néven. Azt senki nem gondolta volna a bejegyzés megszületésekor, hogy mi minden fog változni és átalakulni szerte a világban, köszönhetően egy vírusnak. Mostani nagyinterjúnkban Simon Gabriellával, a kurzus oktatójával és magazinunk korábbi főszerkesztőjével beszélgettünk arról, hogy hogyan alakult a szemeszter, milyen érzésekkel indult neki és hogy mennyi mindent változtatott meg a koronavírus.
Milyen érzés volt a főszerkesztői pozícióból „átállni" a katedrára?
A tanítás nem újdonság számomra. Korábban már a Szegedi Tudományegyetemen volt lehetőségem besegíteni különböző gyakorlati kurzusok megvalósításában az akkori egyetemi lap főszerkesztőjeként. Ezek elsősorban az újságíráshoz kapcsolódó tárgyakhoz, kommunikációhoz és médiához álltak közel. Mindig is nagyon szerettem tanítani. Számomra nagyon inspiráló közeg, amikor gondolkodó és nyitott hozzáállású fiatalokkal tudok beszélgetni és együtt tanulni. Ezért nagyon örültem ennek a lehetőségnek.
Hogyan kapcsolódott be a TIA ebbe a kurzusba?
Mivel a TIA alapvetően a párbeszédre törekszik és szeretné megteremteni ezt minden lehetséges fórumon, ezért arra gondoltam, hogy miért ne lehetne egy ilyen helyszín egy egyetemi kurzus, ahol pont a célcsoportunknak megfelelő fiatalok vannak jelen. A cél az volt, amellett, hogy a témát elsajátítják, hogy megismerkednek az Alapítvánnyal, valamint, hogy megtalálják azokat a lehetőségeket és programokat, amik az ő érdeklődési területeikhez passzolnak. Mind a moderálás, mind a vitakultúra a párbeszéd egy-egy oldalát járja körül. Ezen stratégiák ismerete olyan eszközt ad a kezünkbe, amit az élet minden területén hasznosíthatunk. Ezúton is hálásan köszönöm a segítséget és a lehetőséget Zelena Dorinának és az Illyés Sándor Szakkollégiumnak!
Hogy épült volna fel a kurzus, ha nem lett volna a koronavírus?
Az előzetes víziónk az volt, hogy egy kétnapos alapozó tréning után segítjük a fiatalokat abban, hogy létrehozzák a saját vitaeseményeiket, ahol a tanultakat tudják hasznosítani és be tudnak vonni külsős szereplőket, érdeklődő fiatalokat is. Szerettük volna, hogy ha ezek az események a TIA mindenkori közösségi terében kerülnek megrendezésre. Terveink között szerepelt, hogy a magazinban is publikáljunk az eseményekről. Ez a vízió működött egészen márciusig, amikor szembesültünk azzal, hogy a tréningeket nem fogjuk tudni megtartani személyesen a kialakult járványhelyzet miatt. Így egy huszárvágással kellett újra tervezni az egész kurzust.
2020. március 11-én bejelentették, hogy a köznevelési intézmények mellett az egyetemek is átállnak a digitális oktatásra. Mi volt az első gondolatod ezzel kapcsolatban?
Először inkább érzéseim, mint gondolataim támadtak. Nyilván tudtam, hogy ez most egy iszonyatosan nagy kihívás lesz, amit meg kell valahogyan oldani. Ez a valóságban azt jelentette, hogy két hétig megállás nélkül azt terveztem, hogy hogyan lehet átalakítani úgy a kurzust, hogy az eredeti célokat megtartva az online környezetbe adaptáljam azt. A legnehezebb az volt, hogy amellett, hogy az elméleti tudást átadom, hogyan tudom megoldani azt, hogy valami gyakorlati, tapasztalati tudást is szerezzenek a hallgatók. Hiszen ez lett volna a kurzus lényege, ezt pedig semmiáron nem akartam elengedni a megvalósítás során. Sok segítséget kaptam más olyan oktatóktól, akik hasonló helyzetbe kerültek a saját gyakorlati órájuk tekintetében és ezek új inspirációkat adtak számomra.
Hogyan tudtad újratervezni a kurzust?
A két tréninget egybegyúrtam, és egy maratoni tömbösített óra keretében igyekeztem minden olyan elméleti tudást átadni a hallgatóknak, ami meg tudja alapozni az ismereteiket a témában. Ehhez kaptak további segédanyagokat önálló feldolgozásra. Igyekeztem folyamatosan „monitorozni" őket és figyelemmel kísérni azt, hogy mennyire leterheltek más tantárgyak által. Az érezhető volt, hogy sokkal nehezebben koncentráltak egy olyan hét után, amikor minden nap órákat töltöttek a laptopok előtt.
Nem vagyok naiv, így nem is szeretném azt mondani, hogy minden tökéletes volt a távoktatással kapcsolatban. Szerintem minden oktató igyekezett a legtöbbet kihozni ebből, de ez még a tökéletestől és az ideálistól is nagyon messze áll.
A tömbösített órát is igyekeztem minél interaktívabbá alakítani. Folyamatosan beszélgettünk, közösen gondolkodtunk, lehetett érvelni és ellen érvelni különböző témák kapcsán, aminek az lett az eredménye, hogy kis mini-vitaszituációk alakultak ki. Ez egy öt órás kurzus volt, ami bár mindannyiunkat lefárasztotta, mégis mind éreztük, hogy ez sokkal hatásosabb és eredményesebb lett volna, ha élőben, egy levegőt szívva tudjuk megtartani.
A tapasztalati, gyakorlati tanulást hogyan lehetett átültetni az online térbe?
Semmiképpen sem voltam hajlandó elengedni ezt a vonalat. Megkerestem több olyan ismerősömet, akiknek közvetve, vagy közvetlen, de közük van a moderáláshoz, vagy éppen a vitákhoz és felkértem őket, hogy segítsenek ennek a modulnak a megvalósításában. Velük egyeztetve kijelöltünk olyan témákat, amikkel kapcsolatban a hallgatók interjút készíthettek velük. Ezáltal is gyakorolni tudták azokat a kommunikációs stratégiákat, amiket az online óra során elsajátítottak. Végezetül az ezekből összegyűlt tudásbankot osztották meg egymással a hallgatók. Volt, aki valódi írott interjút hozott, volt, aki egy prezentációban foglalta össze a beszélgetést, de volt, aki szemelvényeket is készített belőle.
Olyan témákat dolgoztak fel a hallgatók a meghívottakkal, amik a fiatalok érdeklődési területeihez kapcsolódtak. Így megjelent témaként például a vitáshelyzetek feloldása drámapedagógiai eszközökkel, vagy társasjátékok és játékos eszközök általi vitafeloldás Volt azonban olyan téma is, ami a filmeket dolgozta fel két oldalról: a filmben megjelenő vitáshelyzeteket, és a filmek által keltett vitáshelyzetek. Az interjúalanyokkal közösen a folyamat elejétől a végéig igyekeztünk támogatni a hallgatókat.
A meghívott külsős segítők – akik nélkül tényleg nem tudott volna ilyen színvonalasan végbe menni a kurzus – a teljesség igényével: Győri-Nádai Réka, színész, rendező; Szűcs Anikó, az ARC Óriásplakát kiállítás kétszeres kiállítója; Wiesner-Deák Rita, a Rewart Kft. senior account managere; Győri Zoltán, a Mit játszunk? vlog alapítója; Gyurkó Krisztina, a Reményt a Gyermekeknek Közhasznú Egyesület alelnöke; és Villányi Gergő, pszichologóia tanácsadó, aki részt vett többek között a Digitális Immunerősítő Program kidolgozásában és a FOMO magyar filmalkotás szakmai támogatója.
Mennyire voltak lelkesek, nyitottak a hallgatók a téma iránt?
Végül 8 fővel indult el a kurzus, ami úgy gondolom, egy kezdő kurzusnál igen szép szám, tekintve, hogy a leíráson kívül semmilyen egyéb információt nem tudtak a hallgatók, még a felsőbb evesektől sem. Az első virtuális találkozó adott teret annak, hogy jobban megismerjük egymást a hallgatókkal, előtte sajnos technikai problémák miatt nagyon nehezen tudtunk kommunikálni. Az első alkalmon a bemutatkozások mellett, elmondták az előzetes elvárásaikat, megalkottuk közösen a célokat, és átbeszéltük a kurzus teljesítésének feltételeit is. Már az első perctől kezdve nyitottan álltak a fiatalok a témához. Tényleg mindenki azért jött, mert érdekelte őt a téma és szeretett volna jobban elmélyedni benne.
Számomra mindig nagyon meglepő és egyben csodálatos is, hogy különböző attitűddel rendelkező embereknek mindig akad egy közös érdeklődési pontja. Ez jelen esetben a moderálás és vitakultúra volt. Az , hogy milyen különböző területekről érkeztek a hallgatók, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy volt köztünk pszichológus-, kommunikáció szakos, politológus-, gyógypedagógus-, és jogász hallgató is. Ezazt jelentette, hogy rengeteg aspektusból tudtuk vizsgálni a témáinkat.
Nagyon hálás vagyok, hogy a megváltozott helyzet ellenére is végig nyitottak és együttműködők voltak a hallgatók.
Hogyan zajlott az étékelés?
Minden beadandót elolvastam és reflektáltam rájuk egyesével. Természetesen megnéztem az interjúalanytól érkezett visszajelzést is, és összehasonlítottam a leadott produktummal. Illetve nagyon sokat számított a hallgatók aktivitása is. Összességében azt tudom mondani, hogy mindenki a helyzethez mérten a legtöbbet hozta ki magából, azonban érezhető volt, hogy nem mindenki ugyanannyi energiát tett bele a tárgy elvégzéséhez. Ennek ellenére is nagyon jó osztályzatok születtek, hiszen mindenki magához mérten jól teljesített.
Most, hogy vége a kurzusnak és befejeződött a szorgalmi időszak is, volt már időd értékelni az elmúlt félévet?
Úgy gondolom, hogy a helyzethez képest szépen megugrottuk ezt a kihívást. Ez azonban elsősorban a hallgatók nyitottságának és meghívottak készséges segítségének köszönhető. Elvégeztem azt az önreflexiót, amelyet minden tréning után meg szoktam tenni, és természetesen látom azokat a fejlesztendő területeket, amiket a jövőben érdemes kijavítanom, átdolgoznom. Nagyon bízom benne, hogy a jövőben nem lesz szükség ilyen hirtelen online átállásra, de az biztos, hogy most már erre a helyzetre is kitapasztalt startégiáink vannak.
Nagyon sokat segítettek a hallgatói visszajelzések abban, hogy át tudjam gondolni a kurzus kapcsán, hogy mik azok, amiket esetlegesen újra kellene tervezni és mik azok, amiket mindenféleképpen megtartanék. Annak nagyon örülök, hogy őszintén leírták a véleményüket a fiatalok. Ez számomra nagyon fontos, hogy ahogyan én is egy egzakt visszajelzést adtam a munkájukra, úgy ők is ugyan ezt tegyék az enyémmel, hiszen így tudok fejlődni.
Mit hoz a jövő? Lesz újra TIA kurzus?
A kurzus jövőjét illetően egy szakbizottság döntött számos szempont és egy adott minőségbiztosítási rendszer alapján. Ennek eredményeképpen a következő, őszi szemeszterben is megrendezésre kerülhet heti egy duplaórában, vagy tömbösítve a Moderálás és Vitakulturális alapismeretek óránk.
Azt nagyon sajnálom, hogy a mostani kurzus során nem tudtak olyan mértékben megismerkedni a hallgatók az Alapítvánnyal, mint azt a kezdetben terveztük, de bízom benne, hogy ez a következő szemeszter során már meg fog valósulni. Nagyon várom, hogy újra elinduljon ez a kurzus, hiszen a célja, akár csak a TIA-nak- vagy a szektornak, nem más, mint, hogy gondolkodó fiatalokat neveljünk, segítsünk minél több lehetőséghez hozzájuttatni őket, és teret adjunk terveik megvalósításához.
