4 perc olvasási idő (732 szó)

Veled ez nem történhet meg, avagy miért hiszünk egy igazságos világban

Ha ezt olvasod, a népesség azon szerencsés szegmenséhez tartozol, aki nem csupán megtanulhatott olvasni, de internet hozzáféréssel is rendelkezik. Mindezt valószínűleg érintőképernyős telefonon, vagy laptopon teszed: egyik sem olcsó eszköz, ezért feltételezhetjük, hogy jut falat a szádba és tető a fejed fölé. De szűkítsük tovább a kört: statisztikák szerint életkorod valahová a 16 és a 35 közé esik, így feltételezhetjük, hogy a rendszerváltást már csupán hírből, '56-ot az ünnepségekről, a világháborúkat pedig a történelemkönyvekből ismered.

És ez jól is van így. Ez jól van így, mert bár tudjuk, hogy szörnyű dolgok történnek, ez nem jelenti azt, hogy Te ne érezhetnéd jól magad- hiszen az élet maga nem szörnyű.

Gondolj vissza egy rossz emlékedre, amikor egy pillanatra úgy érezted, megállt körülötted minden. Ebben az állóképben csak egy dolog volt biztos: bár logikus, hogy ilyen események megtörténhetnek, de Veled, személyesen, nem.

Melvin Lerner, angol szociálpszichológus hasonlóképpen vezette le az igazságos világról alkotott elméletét (1957). Ezek szerint az emberek nagy része felállít egy elvrendszert, ami mentén haladva „jók" leszünk: akik pedig jók, azzal nem történhet baj, hiszen mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ez a fajta „karma-logika" visszaadja azt a stabilitást, hogy mi irányítjuk az életünket, a mi cselekedeteink befolyásolják, milyen irányba haladunk, így a történések valójában a mi tetteink visszhangjai. Az érme másik oldalán azonban ott van a kérdés: Mi a helyzet azokkal, akik szenvednek?

Az igazságos világkép magyarázata a jelenségre roppant egyszerű és énkímélő: mert megérdemlik. Ugye ismerős ez a szlogen? A „Mert Ön megérdemli" eredetileg a L'oreal szépségtermékei mellett hangzott el, csengő női hangon, arra buzdítva a nézőt, hogy engedjen a csábításnak, és kényeztesse magát. Rengetegen használják ezt a marketingfogást az utazási irodáktól egészen egy kárperes ügyvédig (igen, van egy remek videó is az ezerwattos mosolyú Glenről, aki becsszó megszerzi a pénzt, ami jár neked). 

Könnyű azonban a homlokzat mögé látni: ha valaki szerencsétlen helyzetbe kerül, azt önmagának köszönheti: tehát mi nem lehetünk olyan helyzetben, hiszen nyilván mindent a lehető legjobban teszünk, képzeletbeli karma (jócselekedet) pontjainknak köszönhetően lift visz minket még a mennyországba is. Nem lehetünk hajléktalanok, szegények, betegek (minden a fejben dől el, nemde?). Ez a fajta gondolkodás azonban nem más, mint énvédelem.

Következik tehát a beletörődés és hitrendszer kiépítése logikus alapokra: ha nem tudod megváltoztatni, megmagyarázni még meg tudod. Gondoljunk csak az indiai kasztrendszerre: beleszületsz egy kasztba, azaz a társadalom egy rigid rétegébe, ahonnan csak a halál tud kiszabadítani. Vallásos alapokra helyezve mindezt kicsit máshogy hangzik: ha a saját kasztodon belül törekszel a lehető legjobb cselekedetekre, és végzed a dolgod, a következő életedben feljebb kerülhetsz. Ha pedig rosszul: lejjebb. Sőt, akár még kecskeként is végezheted!

Azonban bármennyire is különbözik a két vallás, ha jobban belegondolunk, sok közös vonás található bennünk, ha leegyszerűsítjük az elveket, ez marad: a földi igazságtalanságokat a halál utáni élet egyenlíti majd ki. Máris jobban hangzik, mint az, hogy nem törhetünk ki az igánkból.

Bár a vallás még mindig fontos szerepet tölt be legtöbbünk életében, az igazságos világkép legszembeütközőbb példája manapság nem itt keresendő, hanem a Me too kampányoknál. (A me too – magyarul „én is"- az erőszaktevés áldozatainak kiállása, egymás bátorítása, a történetek elmesélése, mely több oldalról is ellenállásokba ütközött, néhol radikális jelenségek, túlkapások kísérték). A jelenség lényege, hogy szembeszáll az áldozathibáztató kultúra ellen: nem az áldozatból fakad a bűn, hanem az elkövetőből. De hogy férne bele ez egy igazságos világba?

Egy egyetemi órán mutatták nekünk a „Tehetsz róla, tehetsz ellene" című videót, mely példaértékű megnyilvánulása az áldozathibáztatás jelenségnek. A videó ugyanis azt mutatja be, ahogy a szórakozni induló fiatalok mintha csak vonzanák bajt, kezdve kihívó ruhákkal, sminkjeikkel, cipőikkel és pózaikkal. A videó gondoskodik a szimpátia csökkentéséről: az alkoholizáló lányok nem túl jólnevelten félrelökik a rendes, garbóban szolidan beszélgető hölgyet a párjával- mondhatjuk, hogy szereztek vele egy jó kis karma-pontlevonást. A lényeg azonban az egész videót szellemként kisérő áldozat, aki szomorú tekintetével figyelmeztetni próbálja az önfeledt társaságot. 

Mi az üzenet? Hogy ne menjenek el? Hogy ne viseljenek olyan ruhát, ami másnak nem tetszik? Hogy azért, mert isznak, vagy kevesebb ruhát viselnek, az igazságos világ úgy egyenlít, hogy egy társuknak baja esik? (Vajon az összes me too történet így alakult?)

Egy biztos: Veled ez nem történhet meg. Vagy mégis?




Forrás:

Ahmed, S. M. S., & Stewart, R. A. C. (1985). Factor Analytical and Correlational Study of Just World Scale. Perceptual and Motor Skills, 60(1), 135–140. https://doi.org/10.2466/pms.1985.60.1.135

Smith, Eliot R. - Mackie, Diane M.: Szociálpszichológia (Osiris tankönyvek, 2001)

Mi fán terem a klímaváltozás és a klímapolitika?
A gondolkodás ösvényein
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. április 06. hétfő