3 perc olvasási idő (602 szó)

Mi fán terem a klímaváltozás és a klímapolitika?

 Globális felmelegedés. Üvegházhatás. Széndioxid kibocsátás. Kihaló fajok. Természeti katasztrófák. Talán ezek azok a fogalmak, amelyekre legtöbben elsőként gondolnak, ha meghallják a klímaváltozás kifejezést, amely mostanában egyre több helyen elhangzik.

Miért dilemma még mindig, hogy van vagy nincs?

Ez a sokszor szóba kerülő téma korántsem alapulhat egy konszenzuson, amely alapján eldönthető, hogy kell-e aggódnunk, vagy sem. Némelyek szerint ez a földi klíma természetes velejárója, amely már korábban is létező jelenség volt, most pedig csupán ennek egy újabb fejezete következik. Vannak olyanok is, akik aktívan tesznek a változás megakadályozásáért, legalábbis a lehető legtovább elhúzott késleltetéséért, így hát némelyek klímaváltozást tagadó, esetleg amiatt aggódó attitűdökkel rendelkeznek, míg mások az imént felvázolt végletek között gondolkodó személyek. Ezen kívül természetesen olyanok is akadnak, akik közönyösek az ügy tekintetében, annak ellenére, hogy számtalan jel mutat arra, hogy cselekvésre lenne szükség.

Akkor miért aktivizálhatóak nehezen az emberek?

Bizonyos társadalmakban a személyek egyfajta tanult tehetetlenségben élnek, hozzászoktak ahhoz, hogy hiába tesznek erőfeszítéseket, nem történik változás. Esetleg a mindennapi életük során végzett tevékenységeik közé nehezen iktatható be, hogy hosszútávú, egész társadalmat érintő kérdésekre is szánjanak időt és energiát - akármennyire elengedhetetlen lenne. Másrészt, a probléma túl távolinak tűnhet sok esetben ahhoz, hogy komolyan vegyék. Ha nem közvetlenül éri a csapás az embereket, kevésbé érzik valósnak, ezáltal nem is törődnek vele. Azonban ez az elhárítás csupán egy körforgásszerű folyamatként halad tovább. Egész más a szituáció akkor, ha rokonok, barátok is érintettek egy katasztrófa során. Olyankor a személyes beszámolók alapján és az érzett aggodalom miatt sokkal közvetlenebbnek tűnik a probléma.

De miért vagyunk közönyösek a távoli dolgok iránt, és hogyan kap ebben szerepet a politika?

Azt érezzük néha, hogy közvetlen környezetünkben is tehetetlenek vagyunk, akkor mégis hogyan befolyásolhatnánk a tőlünk távoli világban történteket? Miért egyszerűbb elhárítani a problémákat, mint figyelni rájuk? Ha szorongunk vagy kevésnek érezzük magunkat egy feladathoz, miért nem teszünk érte, miért nem hívjuk fel rá mások figyelmét egy közös megoldás találása érdekében?

A politika feladata az államigazgatáson kívül az is, hogy a lakosság figyelmét felhívja a megoldandó problémákra és egy közös gondolkodást indítson el, a lehető legtöbb embert bevonva. Ehhez szükséges lenne, hogy elérjék, hogy az emberek sajátjuknak érezzék a történéseket, felelősséget akarjanak vállalni, kapjanak motivációt és reményt ahhoz, hogy megkezdődhessen a cselekvés. Ehhez szükség van egy alapvető bizalom biztosítására is, hogy az emberek tudják, van értelme a munkájuknak. Így ők lehetnek az ötletadók, akik a mindennapi életük során gyűjtött tapasztalatokból építkeznek, a kormány pedig biztosítja az erőforrást a megoldáshoz. Persze a képlet ennél összetettebb, és többtényezős.

 Mindenesetre, több olyan kezdeményezés van hazánkban is, amelyek azon igyekeznek, hogy minél több embert bevonjanak a gondolkodásba. Mind civil szervezeteken, mind politikai berkeken belül is szerepet kap a kérdéskör.

A legismertebbek közé tartozik talán a Greenpeace hulladékból épített bálnája, amelyet a Kossuth téren helyeztek el, a Fridays for Future Magyarország pedig a nevéhez híven pénteki napokon invitál globális klímasztrájkra. Az Extinction Rebellion Magyarország szintén egy a sok szervezet körül, amely változást szeretne elérni - méghozzá minél hamarabb.

Felvetődik azonban a kérdés, hogy milyen módszer lehet a hatásosabb: egy gyors, radikális változás, vagy egy lassabb, kiforrottabb, több tervezés megelőzte cselekvés? Egy biztos: a döntés főként a jelenlegi fiatalság kezében van.

Mielőtt azonban részt veszünk egy-egy hasonló kezdeményezésen, érdemes előzetesen tájékozódnunk arról, hogy pontosan miért alakult ki, mit szeretnénk vele elérni, és milyen személyes motivációink vannak, amiért tenni szeretnénk – mind magyar, mind külföldöt érintő viszonylatokban.

Források:

Ökopolisz Alapítvány – Ökotanoda EU+2019 Mikecz Dániel és Vasali Zoltán előadásai

Welsh I. & Blühdorn I (2008). The Politics of Unsustainability: Eco-Politics in the Post-Ecologist Era (Environmental Politics) Szabó M. (2001). Társadalmi mozgalmak és politikai tiltakozás: történeti és összehasonlító perspektívában.
Önfejlesztés a nagyvilágban: Skócia
Veled ez nem történhet meg, avagy miért hiszünk eg...
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. október 25. vasárnap