3 perc olvasási idő (559 szó)

Miattad iszom! - avagy a többszörös tudatlanság

Mindenki tudja, amit mindenki gondolhatna, ha valóban úgy gondolná, ahogy mindenki gondolja… A többszörös tudatlanság (Allport, 1930) ezt jelentené, ha egy mondatban próbálnánk elmagyarázni, de szerencsére egy egész cikket szenteltünk erre a jelenségre. Vágjunk is bele! 

Elevenítsünk fel egy Andersen mesét: élt egyszer egy, a küllemére sokat adó császár, aki gazdagságánál jobban csak a gyönyörű ruháit szerette. Egyszer két szabó érkezett a városba, akik egy szokatlan anyaggal dolgoztak: a buta emberek nem láthatták műveiket. A különös hír a császár fülébe is eljutott, és mindenféle kincsért magának is varratott egy ilyen öltözéket, majd fel is vonult benne a pórnép előtt. A probléma csak az volt, hogy a ruhát senki sem látta – még maga a császár sem. Bevallani sem merték: talán pont őket nézzék tökkelütöttnek? Így maradt a csendes belenyugvás a császár pucér parádéjába, egészen addig, míg egy gyermek a tömegből el nem kiáltotta az igazságot: Hiszen nincs is rajta ruha!

Így működik tehát a többszörös tudatlanság jelensége is. Mindenki formált saját véleményt a császár nem létező ruhájáról és a csaló szabókról: de ezt nem hangoztatják, inkább felveszik azt a cselekvést, azt a normát, amit a körülöttük lévő embereknek tulajdonítanak. Még akkor is, ha a véleményük adott esetben még egyezne is!

Ugyan császárok és láthatatlan szövetek nem túl gyakori elemei az életünknek, az alkohol valószínűleg annál inkább, úgyhogy térjünk át egy életszerűbb példára. Deborah Prentice és Dale Miller amerikai kutatók egyetemistákon vizsgálták ezt a jelenséget. A hallgatóknak meg kellett tippelniük, mennyire fogadja el a közösség az alkoholfogyasztást és saját véleményükről is megkérdezték őket. 

Prentice (1996) második ábrája alapján

A diagrammon látszik, hogy ugyan a férfiak jobban elfogadják, mindkét nem jócskán felülbecsülte a közösségük véleményét ezen kérdésben. Itt is megfigyelhető tehát a többszörös tudatlanság, ám rajtakaphatunk másik jelenségeket is, a társas nyomást vagy a társas elfogadást. Míg az előbbiben a közösség aktívan kifejezi, mit várnak el a személytől, az utóbbiban különösebb utasítás, vagy erre utaló viselkedés nélkül is a normakövetésre ösztönzik az egyént - akár akaratlanul is. Az alkoholhasználat esetében nem csak a vélemény az, ami számít: azok a hallgatók, akik szerint társaik körében elfogadott az alkoholfogyasztás, nem csupán jobban elfogadják, de ők maguk is nagyobb eséllyel fogyasztják hasonló mennyiségben (Graham, Marks, & Hansen, 1991). Beilleszkedés? Barátkozás? Csoportnorma? Számtalan oka lehet ennek a jelenségnek, de egy biztos: a többszörös tudatlanságnak itt is nagy szerepe van.

Most, hogy ennyire tisztában vagyunk a helyzetünkkel (vagy csak hisszük?), itt az ideje az átok megtörésének. A többszörös tudatlanság nem csak magáról a csoportról, a közösségről szól, még csak nem is rólunk, egyénekről: itt az önálló gondolkodás szabadságáról, és ennek kifejezéséről beszélünk. Ami pedig még fontosabb: a bátorságról és a kiállásról. Nem kell feltétlenül magányos szabadságharcot vívni azon, hogy milyen színű a cipő, amit az internet népe hol szürkének, hol rózsaszínnek lát: a hangsúly inkább azon van, hogy álljunk ki a véleményünkért, ha az fontos számunkra. Pont, ahogy a gyermek A császár új ruhája című mesében, mi sem tudhatjuk, hogy a szavaink értő fülekre találnak-e, egyetértenek-e velünk, vagy lehurrognak. Amikor hezitálunk, gondoljunk arra, hogy lehet mások pont ugyanezt teszik, és a mi hangunk kell ahhoz, hogy ők is hallathassák a sajátjukat. Egy biztos: nem tudhatjuk, ha meg sem próbáljuk, és lehet, hogy nem mindenki gondolja azt, amit mi gondolunk, hogy ők gondolnak. Ha csak nem vagyunk gondolatolvasók. 


kép forrása: pixabay.com


A.I. - Mesterséges értelem - TIA online filmklub
„Azt hiszed nyugaton vagy, de tévedsz”- Magyarorsz...

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2021. július 31. szombat