Széljegyzet a nyomtatott sajtóról
A heti lapok szemlézése közepette akadtam rá egy nagyon jó és érdekes cikkre a Magyar Hangban, amely arra sarkalt, hogy egy rövid jegyzetet írjak én is ebben a témában. Lakatos Csaba „Nyomtatott újság a járvány idején" című cikkében arról ír, hogy Olaszországban a súlyos járványügyi helyzet mellett, ha nem is hatalmas mértékben, de mégis emelkedett a nyomtatott sajtótermékek eladása. A kijárásitilalom idején az élelmiszerüzletek és a gyógyszertárak mellett az újságosok is nyitva lehetnek, hiszen ilyen nehéz időkben az információszerzés és a hiteles tájékozódás mindennél fontosabb vallja az olasz kormány.
Időről időre felmerül az a kérdés, hogy vajon meddig tudnak kitartani még a print lapok az online sajtótermékekkel szemben. Én azt gondolom ez nem egy verseny (persze a piaci logika szerint igenis az, verseny az olvasókért), és soha nem is lesz az. Az online hírportáloknak megvan minden előnye és ereje ahhoz, hogy magához vonzza az olvasókat és a lehető leggyorsabb tájékoztatást adja neki. Ezzel szemben a nyomtatott sajtótermékek, Grecsó Krisztián szavait idézve, „szellemi közösségek", ahová az ember úgy tud tartozni, hogy megveszi azokat, majd hazaérve a telefonját félrerakva, a laptopot lekapcsolva és tévét lehalkítva leül és elolvassa. Legyen szó benne közéletről, kultúráról, tudományról, a nyomtatott sajtó él és élni is fog, ameddig mi olvasók szeretnénk ezekhez a szellemi közösségekhez tartozni. Teljesen más a nyomtatott és az online sajtó „természete". Míg az internetes portálok pörögnek, zajosak és fékezhetetlenek, addig a nyomtatott lapok nyugodtak, vissza-vissza tekintgetők és azt üzenik „állj meg egy kicsit".
Ezzel természetesen nem szeretném lekicsinyíteni az online portálok szerepét a társadalom tükrében, hiszen mi is hiszünk abban, hogy olvasóink egy olyan közösséget alkotnak, akik hisznek a civilek erejében. Mindösszesen arra szerettem volna rávilágítani, hogy ne versenyként tekintsünk erre, és aki elsétál az újságoshoz és kezébe vesz egy napilapot, arra ne mondjuk azt, hogy maradi, vagy hogy nem tud haladni a korral, hiszen lehet, hogy ő csak szeretne megállni kicsit…
Zárásként pedig csak annyit szeretnék üzenni mindenkinek, hogy olvassunk!
