5 perc olvasási idő (1073 szó)

Panoptikusság, avagy a pestis máig érezhető következményei

Ha meg kéne neveznünk egy közös dolgot a Kínai Kommunista Pártban, a pestisjárványokkal küzdő középkori hatalmakban és a Googleben valószínűleg hosszú fejvakarás után sem igazán jutnánk eredményre. A válasz azonban kézenfekvő, ez pedig a panoptikusság, a civilek megfigyelése és a róluk való adatgyűjtés. 

Bár a megfigyelőállam ideájáról sokaknak először Orwelltől az 1984 és ennek kapcsán a sztálinista rémuralom ugrik be, azonban bőven a bolsevizmus elterjedése előtt megkezdődtek a hasonló tendenciák.

Michel Foucault a panoptikusság megjelenését a pestisjárványokhoz köti. Véleménye szerint éles vonal figyelhető meg e betegség, és a korábbi ragályok, mint a lepra kezelése között. Ennek fő oka, hogy a betegség a rendetlenséggel került asszociációs kapcsolatba, így a helyzet feloldása, mind orvosi mind politikai szempontból a radikális rendpártiság lett. Ezzel nem csak a betegség terjedésének tudtak gátat szabni, de a rend hiányából fakadó bűncselekményeknek és felkeléseknek is elejét vehették. A leprások kezelése még egy bináris rendszerben (beteg vagy nem beteg) zajlott, ahol a fertőzötteket a társadalom kivetette magából és egy tőle távol eső helyre űzte. Ellenben a pestisesek, akiket saját házuk karanténjába zártak, folyamatos ellenőrzés alatt tartva, hogy onnan ne mozduljon el, és bináris rendszer helyett a hatalom a taktikus felosztás módszerét alkalmazza rajtuk. Köszönhetően a hatalom patologikus nyilvántartásának a pestis meghatározó fegyelmezősémákat hozott létre a középkorban, hisz a fertőzött sosem tudhatta mikor ellenőrzik aprólékosan, így az életét kockáztatta volna a szabályok megszegésével.

A fentiekből tökéletesen levezethető Jeremy Bentham Panopticon elképzelése. A börtön egy őrrel, amiben a rab sosem tudja őt épp megfigyelik-e, de biztosan tudja, hogy ennek mindig megvan az esélye. Az elképzelés alapja egy torony, mely körül gyűrű formában épülnek a cellák. Mindegyik két ablakkal bír, egyik kifelé néz, ahonnan a fény beáramlik a másik pedig a toronyba, ahonnan az őr figyelheti a foglyokat. Minden cellában egy rab kap helyet, aki a fényviszonyoknak hála tökéletesen látható, ő azonban nem tudja épp figyelik-e.

Bentham jól ráérzett, hogy a láthatóság milyen kiszolgáltatottságot jelent a fogvatartottaknak. A személynek minden pillanatban esélye van arra, hogy információ tárgya legyen. Ennek a tudata, hogy a legkisebb szabályszegést is észrevehetik és büntetéshez vezethet, a rabokat engedelmességre kényszerítik. A hatalom nem egy adott személyen alapul, hisz nem az őr fegyelmezi a fogvatartottakat, így a panoptikum akár rendfenntartók nélkül is működhet, elég azt gondolni, hogy vannak. Azzal, hogy nem függ az emberi, csupán a térbeli tényezőktől az engedelmesség automatizált folyamattá válik. Ez azt jelenti, hogy aki a megfigyelt szerepébe kerül, az önként teszi magáévá az alávetettségi viszonyt csupán a fiktív viszonyok miatt. A panoptikum másik fontos tulajdonsága, hogy a hatalom nem csak az alávetetteket, de saját mechanizmusait is ellenőrzés alatt tarthatja, így garantálva a saját tökéletes működését.

Benthamra reflektálva Julius már nem csak börtön-architektúraként, hanem társadalomszervezési modellként látta a panoptikus alapelvet. Az ókori gondolkodásmóddal ellentétben, ami a templomokkal, színházakkal és arénákkal azt tükrözte, hogy a tömegek széles rétegének kíván megmutatni kisszámú dolgot, a panoptikusság tökéletes formájának azt tekinti, mikor egy ember figyelhet meg bármit.

A fenti eszmefuttatásból egyértelműen le lehet vezetni a bolsevik államokban megjelenő megfigyelő rendszereket és az ezekből következő engedelmességet. Ezen államok polgárai tudatában voltak kiszolgáltatottságuknak, azaz annak, hogy a megfigyelésük állandó fenyegetés. Azonban ez a csengőfrásszal fémjelezett, állandó rettegéssel teli időszak (főleg a nem a Szovjetunióhoz tartozó államszocialista országokban) elkezdett oldódni a hatvanas évektől.

Téves lenne azonban azt hinni, hogy ezzel megszűnt a panoptikusság jelentette veszély. Elmondható, hogy a deklaráltan az állampolgárok megfigyelésére létrejött a rendszerek helyét átvették (illetve ahol előző nem volt jelen, ott megjelentek) a személyek megfigyelésének indirekt eszközei. Ezt megtámogatta a technológia folyamatos fejlődése, ami hatására mára már sokkal hatékonyabb panoptikus rendszerek vesznek körül minket és válnak életünk mindennapi részévé, mint a történelem során valaha.

A posztmodern panoptikusságot nagyon egyszerű két részre bontani. Egyik oldalon az államok megfigyelő, ellenőrző mechanizmusai, a másikon a vállalatok társadalmi viselkedést figyelő rendszerei állnak. Még a mintademokráciaként hivatkozott országokra is igaz, hogy a panoptikusság eszközeivel él. Az állampolgárok biztonságának garantálásával egyre inkább válnak maguk is megfigyelőállammá. Az informatikai háttérrel működő rendszeren keresztül az egyén magánéletét megfigyelés alatt tudja tartani. A személyes adatok számszerűsítése (TAJ szám, személyi szám, adószám), a térfigyelő kamerák elterjedése ahhoz vezet, hogy állam és állampolgár között egy egyirányú, preventív céllal létrejövő megfigyelő kapcsolat alakuljon ki, ahol előbbi abszolút kontrollt gyakorolhat utóbbi felett. Természetesen nagy biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy például az Európai Unió államai nem élnek azzal, hogy polgáraik minden mozzanatát figyeljék, azonban ahogy korábban is láttuk a lényeg nem ez, hanem az, hogy a polgárok sosem tudhatják biztosan, hogy mikor dönt úgy az állam, mégis ilyen drasztikus eszközökhöz nyúl. Csupán abban lehet biztos, hogy a lehetősége megvan rá. Mindehhez ráadásul már személy közvetlen jelenlétére sincs szükség, ugyanis mind az adatok rögzítése, mind azok elemzése automatizálódott.

Van már olyan állam, ahol ez nem csupán egy pesszimista elképzelés, hanem realitás. Az utóbbi évek egyik legtöbbet elemzett témája a kínai szociális kreditrendszer volt. A kínai állam minden elérhető adatot begyűjt a lakosairól és ezeket az adott személy saját profiljához csatolja. Az adatok alapján egy mesterséges intelligencia kiszámolja, hogy az adott polgár mennyire értékes tagja a társadalomnak és ez alapján juttatja őt előnyökhöz vagy hátrányokhoz. A polgárok minden cselekvését figyelik, lehet az online jelenlét, sportolással töltött idő, vagy akár csak a vásárlási szokásaik.

Hasonló módon, bár elsősorban az internetes jelenlétet figyeli meg számos vállalat. Ez nemcsak a felhasználók megadott adatait, mint név, e-mail-cím, születési hely jelenti, hanem az online jelenlétet is. A Facebook, a Google és az egyéb gigavállalatok a kínai modellhez hasonlóan kreálnak virtuális profilt online lábnyomok alapján. A működés nagyon, a cél azonban csupán részben hasonló. Itt is a felhasználók befolyásolása a cél, azonban nem az adott állam által meghatározott normákhoz való alkalmazkodás elérése jelenti a sikert, hanem egy termék értékesítése. Jelen esetben a termék nem kizárólag a fogyasztási cikkekre értendő, lehetnek ezek akár politikai üzenetek is. Legkésőbb a Cambridge Analytica botrány óta köztudott, hogy a felhasználók adataival miképp seftelnek cégek és pártok és az, hogy ennek milyen eredménye lehet. A probléma itt is hasonló méretű, mint Kínában, hiszen a cégek az állammal ellentétben semmiféle társadalmi legitimációval nem rendelkeznek, azonban ezek a szolgáltatások annyira életünk részévé váltak, hogy vállat vonva elfogadjuk a megfigyelést.

Napjainkban bárhol élünk a bolygón egy olyan rendszer részei vagyunk, ahol adataink gyűjtése és ezek felhasználhatósága (rögzíthetők, visszakereshetők, rendszerezhetők, tovább küldhetök, elemezhetők) lehetőséget teremt az állampolgárok életének folyamatos megfigyelésére. A big data elemzésnek és a megfigyelésnek természetesen vannak pozitív hozadékai (valóban jobb közbiztonság, jobban optimalizált szolgáltatások), de fel kell tenni a fontos kérdést: egy ilyen erősen kontrollált közegben teljesen érvényesülni tudnak a demokratikus jogaink?


kép forrása: uj.apertura.hu


A koronavírus és a migráció mekkája: a post-truth ...
Csörtetés a mocsárban: van kiút? Interjú a Dikh Vi...
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. április 06. hétfő