COVID-19 árnya a társadalomban: merre tart a COVID - generáció?

Az egyének fejlődésében, személyiségük formálódásában számos faktor szerepet játszik: meghatározza azt az adott társadalmi, gazdasági kontextus is, ebből kifolyólag kijelenthetjük, hogy a COVID-19 világjárvány okozta szituációs attitűdök, érzületek, momentumok olyan mély nyomot hagynak a mostani generációban, hogy tulajdonképpen egy saját jellemvonásokkal rendelkező generációt eredményeznek. Jelen írás célja bemutatni a generáció fejlődését, fókuszban az oktatással, továbbá bizonyítani, hogy megfelelő szociálpolitikai intézkedések hiányában komoly deficit mutatkozik évek múlva, nemcsak magyar vonatkozásban, de globális szinten is a COVID-generáció kapcsán az élet számos szegmensében. Bizonyított, hogy a 12-24 év közötti korszak létfontosságú egy generáció életében: megalapozzák a felnőttkor alapjait, ugyanakkor az ehhez keretként szolgáló társadalmi és gazdasági hátrányok megélése hosszú távon negatív következményekhez vezet. Melyek a pandémia okozta következmények? Merre tart a COVID-generáció?

Akármennyire is szeretne az ember optimista szemmel tekinteni 2020-ra, valószínűleg olyan szavakra asszociál, mint a szorongás, bizonytalanság, halál, félelem, gyötrelem és társai. Ezek a szavak írják le főként azt a közhangulatot, amelyben a Z generáció (1995-2009 között született egyének) szocializálódni és jövőt építeni kényszerül. A közhangulat mellett sajnos a fejlődésüket garantáló szolgáltatások is szünetelni kényszerültek, új formát öltenek. Mind a világban, mind pedig hazai aspektusban tanúi lehettünk az iskolabezárásoknak, egészen általános iskolás korosztálytól az egyetemig ívelve. Ez nemcsak a privátszférában a szülők felől kívánt alkalmazkodást, de az oktatási rendszer-és a kormányzati szektor szereplőitől is olyan döntések gyors meghozatalát kívánta meg, mely nagy hatással van a Z generáció fejlődésére.

​Az oktatás tekintetében érdemes különbséget tenni aközött, hogy milyen veszélyekkel és hátrányokkal jár az oktatási intézmény bezárása egy jóléti államban, illetve a harmadik világ térségében. A harmadik világ térségében az oktatás új formáját, a digitális tanrendet nem túlzás azt állítani, hogy szinte lehetetlen megvalósítani. Ebben a térségben a kisebb településeken jó, ha van egyáltalán oktatási intézmény megfelelő szakemberrel, nem beszélve arról, hogy az infrastruktúra fejlettsége sem szárnyal a fellegekben. Tulajdonképpen ebben a térségben az iskola egy fontos kitörési eszköz a szegénységből, ennek hiányában tulajdonképpen a generáció jelentős hányada van fiatalon munkára desztinálva.

Bár egy jóléti államban is gördülnek akadályok a digitális oktatás megvalósítására, más fennálló problémákat is érdemes kiemelni. A COVID-generációra alapvetően jellemző a túlzott socialmedia használat, de az oktatás online térben való megszervezése még inkább növelte az internet előtt eltöltött órák számát, mely nemcsak a mentális egészségre, de a társas kapcsolatokra is hatással lehet.

A másik problémát a társadalmi egyenlőtlenségek felerősödése jelenti, mely útját állja a tanulási folyamat sikeres megvalósulásának: míg a többgyermekes családokban az eszközhiány jelentheti a kockázatot, szintén súlyos deficit érheti a képességzavaros gyermekeket szakszerű oktatás hiányában. A szülők szemszögéből vizsgálva a munkahely adta terhek is gátolják őket abban, hogy sok időt szánjanak gyermekük oktatásban való megsegítésére, hiszen ellenkező esetben a megélhetés kerül veszélybe.

Mindennek következményeként olyan szocializációs folyamatok, képességek kifejlődése és társas interakciók maradnak el a gyermekek életéből, melyek meghatározzák a felnőtt létet. A 12-24 éves kor fontos időszak az ismeretségek fenntartásában és újak megkötésében, otthoni környezetbe kerülvén azonban olyan szociális és érzelmi képességek kialakulása akadályozódik, mely a későbbiekben például hasznos lenne a munkaerőpiacon vagy egyéb közösségben, legyen szó alkalmazkodóképességről vagy például konfliktuskezelésről.

​A Magyar Ifjúság Kutatás 2016-os kiadása alapján a magyar fiatalok egyik legmarkánsabb attitűdje a kilátástalanság és a jövő dolgaival szembeni bizalmatlanság. [1]A mentális egészség nélkülözhetetlen egy céltudatos karrier, családi szféra kialakításához, de általánosságban elmondható, hogy a COVID-generációt alapvetően jellemző vonásokat, attitűdöket és érzületeket a vírus csak tovább erősítette.

A magyar fiatalok kilátástalansága sok területtel kapcsolatban megmutatkozik: legyen szó lakhatásról, munkaerőpiaccal kapcsolatos elvárásokról vagy éppen a családalapítás biztonságos körülményeiről. Sajnos azzal, hogy a vírus otthoni környezetbe kényszerítette a generációt, sokakban tovább erősítette az elszigetelődés, magány és az elzártság érzését, komoly csorbát ejtve a mentális egészségükön, mely a jövő aspektusából nézve létfontosságú elem.

Alapvetően problémás a magyar fiatalok munkavállalása jelenleg is, de a gazdasági recesszió munkaerőpiacra gyakorolt hatása tovább csökkentette az esélyeket, növelve ezzel a létbizonytalanságot a fiatalok körében. Sokan váltak munkanélkülivé főleg az egyetemisták körében, mely megbolygatta azt az anyagi biztonságot, melyet a hallgatók kemény munka árán teremtettek meg saját maguknak. Sokan kényszerültek otthoni környezetbe, ahol a privát szféra hiányában, az otthoni teendők okozta kötelezettségek terhe alatt nehézséget tapasztalnak a tanulmányokra való koncentrációban. Ezek apróságoknak tűnnek, de a mentális egészségre akkora terhet rónak, melyeknek maradandó hatásai mutatkoznak majd meg a későbbi életszakaszokban.

A COVID-19 egy új szemüveget helyezett nemcsak a társadalom, de a döntéshozók szemére is: nemcsak felerősítette a fiatalokra eddig leselkedő veszélyeket, de az újakat is középpontba helyezi, melyek nehezítik a következő nemzedék jövőjét. Nemcsak a jelenre kell reflektálni, hanem a jövőnek is figyelmet kell szentelni a biztonság érdekében.

Nemcsak országos, de helyi cselekvési terveket és közpolitikai programokat is zászlóra kell tűzni annak jóvoltából, hogy a COVID-generációt jellemző létbizonytalanságot csökkenteni tudják.

Ennek főszereplője az oktatási rendszer kell, hogy legyen, ahol a készségek és az értékrendszer olyan irányú alakítását kell megvalósítani, mely a kognitív képességeket fejleszti, közösségelvű értékrendszert és kooperatív légkört eredményez, hiszen ezáltal csökkenthető a pandémia öröksége, pontosabban az izoláció és a magányból fakadó sérelmek.

A fenti problémák és szakpolitikai területek pluralitása alapján látható, hogy igazán nehéz feladatot hagy maga mögött a világjárvány. A világ számos országának talpra állása és a következő generáció számára egy jobb hely kialakítása nem lesz könnyű folyamat, és azt nem tudja egy oldal megvalósítani. Kollektív fellendülésre van szükség a politikai apparátus és az egész társadalom részéről, így garantálható, hogy a COVID-generáció egy jobb jövőben reménykedjen.

[1] Lakner Dávid (2018): Nagy a kilátástalanság a fiatalok körében. Magyar Hang. 2020. december .13.

kiemelt kép forrása: https://www.educationcannotwait.org/saving-generation-covid/