,,A gyöngyöspatai-ügy túlzottan messzire ment..." - interjú a Phiren Amenca-val

A Civil Körkép legújabb vendég a Phiren Amenca Nemzetközi Hálózat, akik évek óta küzdenek a diszkrimináció és a cigányellenesség ellen. Számomra nagyon sokat jelent a munkájuk, ugyanis 2014-ben részt vehettem általuk a Roma Holokauszt megemlékezésén Lengyelországban, amely a mai napig meghatározó élmény az éltemben. Nagyszerű csapat nagyszerű emberekkel! Ismerjétek meg őket!

​Hova vezethető vissza a Phiren Amenca megalakulása? 

Idén lesz 10 éves a szervezet, reméljük hamarosan sokakkal együtt ünnepelhetünk. A Phiren Amenca Nemzetközi Hálózat 2010 óta hivatalosan bejegyzett szervezet, de tevékenysége sokkal korábbra, a 2010-es évekre nyúlik vissza, közel tíz évig informálisan működött. Koordinációs irodánk a kezdetektől Budapesten tevékenykedik.

A Phiren Amenca (Járj velünk!) olyan roma és nem roma fiatalokat és civil szervezeteket tömörítő hálózat, akik elkötelezettek az előítéletek, a diszkrimináció, és a cigányellenesség leküzdése mellett.

Milyen programok kapcsán tudjátok megvalósítani a missziótokat?

A Phiren Amenca alapvetően egy önkénteseket koordináló szervezet, de a koordináción túl lehetőségeket teremtünk roma és hátrányos helyzetű (főként 18-35 év közötti) fiataloknak, hogy részt tudjanak venni nemzetközi önkéntes programokban és fél vagy egy éven át külföldön lakjanak, nyelvet tanuljanak és belelássanak egy külföldön működő civil szervezet munkájába. A külföldi önkéntesség által a fiatalok sokkal magabiztosabbá válnak, tapasztalatokat szereznek, amiket aztán a későbbiekben is hasznosítani tudnak, illetve a fogadó szervezetek is sokkal nyitottabbá és befogadóbbá válnak általuk. Az önkéntes programon túl képzési és találkozási lehetőségeket biztosítunk tagszervezeteinknek, és évente kétszer egy-egy hetes nemzetközi szemináriumot tartunk önkénteseinknek, roma és nem roma fiataloknak, olyan kérdésekben, mint emberi jogok, roma történelem, holokauszt és emlékezet, cigányellenesség vagy aktivizmus. A szemináriumokon túl vannak nagyobb lélekszámú nemzetközi programjaink is, mint például a „So keres, Europa!? – Roma Ifjúsági Fórum vagy a „Dikh he na Bister" (Nézd és ne feledd) elnevezésű, a nemzetközi roma holokauszt emléknaphoz kapcsolódó egyhetes konferencia és rendezvénysorozat Krakkóban és Auschwitzban.

A „So keres, Europa!?" (Mit csinálsz, Európa?!) egyhetes fórumot és fesztivált 2015-ben rendeztük meg először Kolozsváron 350, főként roma fiatallal, 2017-ben Várnában 150 majd 2019-ben Újvidéken szintén 150 fővel, minden alkalommal az Európa Ifjúsági Fővárosa programsorozat keretében. 2021-ben Litvánia a következő állomás. Minden alkalommal az a cél, hogy felhívjuk a figyelmet az Európában egyre terjedő szélsőséges rasszizmusra és cigányellenességre, illetve a roma fiatalok aktív részvételének fontosságára, egyéni, közösségi, társadalmi és politikai téren is.

Az elmúlt tíz évben minden év augusztusában a lengyelországi Krakkóban és Auschwitz-Birkenauban egy teljes héten át tartó rendezvénysorozattal, 20 országból érkező több száz fiatallal emlékezünk a roma holokauszt évfordulójára. 2014-ben például 120 magyar roma és nem roma fiatallal csatlakoztunk a majd 1000 fős nemzetközi csoporthoz, hogy a holokauszt tényeit és a II. világháború eseményeit megismerjük, különböző tematikus workshopok és roma holokauszt túlélők elbeszélésein keresztül, és hogy fejet hajtsunk a roma holokauszt áldozatai előtt augusztus 2-án, a roma holokauszt nemzetközi emléknapján az egykori koncentrációs táborban.

A nemzetközi programokon túl aktívak vagyunk hazai szinte is, vannak rendszeres képzéseink és tréningjeink főként emberi jogi, roma holokauszt és emlékezet vagy cigányellenesség témában. Az utóbbi pár évben nagyobb prioritást kapott a roma fiatalok aktív politikai és közéleti részvételének előmozdítása, hiszen jelenleg sem Magyarországon, sem Európában nincsenek jelen roma fiatalok ezeken a szinteken, területeken, miközben nagy szükség lenne rá.

​Mit gondoltok, milyen kihívásokkal néznek szembe a mai roma fiatalok itthon?

Munkánk során több száz roma fiatallal találkozunk, dolgozunk évente Magyarországon, vannak köztük diplomások, akadémikusok, de sokan olyanok is, akik szegregátumokban élnek, alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, és sokszor még a fővárosban is alig jártak. Fontos, hogy munkánk során az ő problémáikra, igényeikre egyformán reagáljunk. Éppen ezért is indítottunk el egy kutatást tavaly év végén „Roma ifjúsági részvétel Európában: kihívások, igények és lehetőségek" munkacímmel. A kutatás egyik eleme egy online kérdőív EU-s tagországokban élő roma fiataloknak. Célja a roma fiatalok polgári és politikai részvételének, igényeinek, kihívásainak és lehetőségeinek kutatása, majd az eredmények alapján a politikai döntéshozók és a nem kormányzati szervezetek munkájának támogatása roma fiatalokat érintő kérdések kezelésében és hatékonyabb politikák kidolgozásában. Ez év márciusáig közel 500 válasz érkezett, ebből mintegy 100 magyar roma fiataltól, így az első következtetések alapján, a kutatási eredmény hazai szempontból is fontos eredményeket mutat. Az elsődleges elemzések alapján kimutatható, amit a tapasztalatok alapján tudtunk és a kutatás ráerősített, hogy a roma fiatalok legnagyobb problémái, amivel szembesülnek, az a rasszizmus és a diszkrimináció, a megfelelő oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés, a munkanélküliség, a részvétel hiánya a politikában, közéletben és a közösségi életben, illetve kiemelték a gyűlöletbeszédet és gyűlölet-bűncselekményeket is. Emellett fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a roma fiatalok és roma ifjúsági szervezetek többnyire nem jelennek meg a mainstream ifjúsági szervezetekben, struktúrákban, de a Nemzeti Roma Integrációs Stratégiában sem.

Az integráció nagyon fontos dolog. Szerintetek a mai köznevelés elegendő táptalajt biztosít az integrációnak, vagy ennél sokkal összetettebb programokra lenne szükség?

Ma nagyon sok roma diák szegregált iskolában, osztályban tanul, így ezekben az esetekben integrációról eleve nem beszélhetünk. Mindezen túl az alapoktatásban nagyon csekély módon van jelen a nem-formális és emberi jogi oktatás. Mi abban hiszünk, hogy a formális oktatást ki kell egészítenünk ezekkel a módszerekkel is, és igyekszünk módszertanainkat minél több iskolába is eljuttatni. Több nem-formális oktatási módszertant és segédanyagot dolgoztunk ki például roma holokauszt és cigányellenesség témakörben, és több képzést is szerveztünk már ezek mentén, például tanároknak is. Persze ezzel nem oldunk meg mindent, ennél sokkal összetettebb hosszútávú programokra van szükség, hogy egyszer majd integrált oktatásról beszélhessünk. Azt gondolom a jelenlegi helyzet a járvány kapcsán is megmutatta, hogy a digitális oktatás nem tud egyenlő minőségben vagy egyáltalán nem tud működni ott, ahol áram sincsen és mekkora is a szakadék bizonyos társadalmi csoportok között.

Az év eleje óta újra a közbeszéd fókuszába került a gyöngyöspatai-ügy, amely sok esetben mélyítette a feszültséget a romák és a nem romák között. Ti, hogy reagáltatok a kialakult helyzetre?

Magyarországon intézményesült a rasszizmus és a cigányellenesség a politikai közbeszédben, a döntéshozatalban és a végrehajtásban is. Ez nem egy újkeletű jelenség (gondoljunk csak Bayer Zsolt korábbi megnyilvánulásaira vagy a romákat a migránsokkal párhuzamba állító kijelentésekre), de a gyöngyöspatai-ügy túlzottan messzire ment. Azon túl, hogy a romákat ismét a gyűlölet céltáblájává tette (láttuk már ez 2008-2009-ben hova vezet), a jogállamiságot és a bírói függetlenséget teljes mértékben felrúgta és semmibe vette. Ezért is vettünk részt a civilek által szervezett tüntetésen, és ezért tartjuk fontosnak, hogy itthon és Európa-szerte is tovább dolgozzunk a cigányellenesség, mint fogalom és koncepció kidolgozásán és bevezetésén, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetek intézményi szinten is felismerve és szankcionálva legyenek.

Civil szervezetként, Ti, hogy látjátok a mai magyar civil szféra helyzetét? Mit tartotok a legnagyobb kihívásnak, amivel ma a civileknek szembe kell néznie?

Ma civilnek lenni Magyarországon bátorság. A civil szféra nagyon nehéz helyzetbe került, az elmúlt években több roma és jogvédő iroda, szervezet is bezárt, a civil szervezetek nem jutnak anyagi és szakmai támogatáshoz, a kormány dilettánsként, ellenségként tekint rájuk. Mi azt hiszem egyelőre jobb helyzetben vagyunk nemzetközi szervezetként, és mindig sikerült kormányoktól függetlennek maradnunk. Azt viszont ez elmúlt pár hónapban több donor is jelezte, hogy Magyarországon nem támogathatnak programokat, a kormány civileket és bizonyos donorokat támadó és kontroláló politikája és intézkedései miatt.

Ha szeretnétek még több információt a szervezetről, akkor látogassátok meg a honlapjukat, vagy kövessétek őket a facebook oldalukon.