3 perc olvasási idő (638 szó)

Kezedben a bolygó – miért fontos a tudatos fogyasztás?

Valószínűleg az olvasók közül sokaknak már közhelyesen hangzik, hogy a környezet védelme érdekében tudatosan kell fogyasztanunk. Azonban ezt mindenki másként éli meg – egyesek biotermékeket vesznek, mások egyenesen vegán életmódra adják a fejüket, megint mások pedig egyáltalán nem is foglalkoznak azzal, hogy fogyasztásuk milyen hatást gyakorol a klímára.

Meg kell mondjam őszintén, én gyakran az utóbbi csoportba tartozom – azt fogyasztom, amire éppen igényem vagy szükségem van, különösebb körültekintés nélkül. Hosszú utazás kezdetén vagyok, melynek végén reményeim szerint egy egészen más vásárlási kultúra áll. A gondolat alapját egy iskolai előadáson elhangzott beszélgetés adta, melynek magam is része voltam.

Alapvetően a klímaváltozásról, a klímaválságról (is) szólt ez az előadás, de hamar eljutottunk odáig, hogy a tanár úr miért tanárnak és nem pedig közgázdiplomáját értékesítve vállalati dolgozónak ment. „Úgy érzem, így nagyobb a társadalmi hasznom" – mondta. Erről aztán kisebb vita bontakozott ki az előadást hallgatók közt, melynek a tanár akkor vetett véget, mikor már önmagát is kezdte kellemetlenül érezni.

Nem sokkal később arról beszélgettünk, hogy vajon ezt, a kollektíva iránt érzékeny attitűdöt el tudják-e sajátítani a piac szereplői tömeges szinten – vagyis lesznek-e valaha puszta szolidaritás okán környezetvédők a cégek, a befektetők vagy a fogyasztók. Én határozottan arra az álláspontra helyezkedtem, hogy nem. A következő, érdemi válaszra számot nem tartó kérdést tettem fel: „Hogyan lehetne elvárni a gazdasági egységektől a szolidáris magatartást egy olyan rendszerben, ahol például a cégek létezésének egyetlen célja a haszontermelés?" Napokkal az előadás után már félig – de csupán félig! – meggondoltam magam.

Nem gondolom, hogy például az ipari cégek valaha is a törvényben előírtnál nagyobb mértékben környezetvédőkké válnának puszta jóakaratból. És nem azért, mert az üzletemberek rossz emberek lennének, épp ellenkezőleg – a cégeket működtető emberek megfelelő belátással a saját cégük, a saját profitjuk és dolgozóik fenntartására és elősegítésére törekednek, egyszóval: önérdekkövetők. Ahogy piacgazdaságban annak lennie is kell.

Hogyan lehet tehát elérni, hogy a gazdaság motorjai önszántukból a környezetvédelem ügyét támogassák? Talán a törvények szigorításával? Talán. De a kényszer sohasem működik kellő hatékonysággal, hiszen nemcsak a piacot gátolja, ezáltal pedig a rövidtávú jólétet csökkenti, de örökös ellentéteket is támaszt a keménykezű állam és a kiskapukat kereső cég közé.

Egyetlen szereplő van a gazdaságban, amely bármire képes rábírni a vállalatokat: a fogyasztók. Amire kereslet van, arra van kínálat is. Felmerül tehát a kérdés, hogyan lehet a fogyasztói oldalt rábírni a klímatudatos fogyasztásra. A szkeptikusok joggal vethetik fel, hogy a fogyasztók közgazdasági értelemben „racionálisak", vagyis szintén önérdekkövető módon a saját jólétüket tartják szem előtt. Én azt mondom, ők tévednek.

Gondoljunk csak bele, vajon mennyire racionális több tízezerért táskát vagy öltözéket venni, amikor néhány ezer forintért is találhatok hasonló minőséget? Mennyire racionális tömegszinten túlfogyasztást generálni az élelmiszerekből, amikor tudjuk, hogy az elhízás csökkenti a várható élettartamunkat?

A válasz: egyáltalán nem az. A mai piac már egyáltalán nem a valós szükségletek kielégítéséről szól. A mai gazdaság mozgatórugója az igények és szükségletek előidézése a kínálati oldalon (például reklámokkal, amik a cikk megírása közben is mennek itthon a háttérben), vagyis annak az elhitetése, hogy neked, a fogyasztónak szükséged van valamire, amit csak én, a vállalat tudok megadni neked – legyen az valós szükséglet vagy csupán illúzió.

Hogyan következik tehát ebből, hogy a fogyasztókat tömegesen meg lehet nyerni a klímatudatosság ügyének? A kereslet az alapvető emberi ösztönzőkkel befolyásolható: a jutalom ígéretével és a veszély félelmével. Az ember akkor vesz márkás ruhát, ha fél személyes presztízsének az elvesztésétől, vagy státuszának az emelkedését várja tőle. Akkor fogyaszt felesleges édességeket, ha az élményt keresi, vagy épp annak a hiányától szorong. A kérdés tehát a következő: Félünk és szorongunk-e a klímaváltozástól, és hajt-e bennünket a vágy, hogy szebb jövőt hagyjunk hátra gyermekeinknek?

Hogy miként vesszük rá egymást és önmagunkat a klímatudatosságra, legalább olyan súlyú kérdés, mint hogy sikerül-e erre rávennünk magunkat. Te tudatosan vásárolsz és fogyasztasz? És jó az a motiváció, ami erre sarkall téged?


kép forrása: unsplash.com


A harmadik hullám és a kormány „sikeres” válságkez...
Együttműködés az aHanggal

Kapcsolódó hozzászólások

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2021. október 20. szerda