Vélt vagy valós ellenség démonizálása, a félelemre való rájátszás... - Ez a propaganda
Június végén viharként söpört végig az interneten Molnár Áron noÁr videóüzenete, amelyben arra kéri a fesztiválozókat és a fellépőket, hogy egyaránt bojkottálják azokat fesztiválokat, ahol a kormány videóüzeneteit ismétlik egymás után folyamatosan. Az előadó egyébként egy civil kerekasztal beszélgetés vendége lett volna, de végül úgy döntött, hogy nem vesz részt olyan rendezvényen, ahol óriás kivetítőkön „dübörög a propaganda". De mi is az a propaganda, és miért halljuk egyre többször ezt a szót Magyarországon? Ebben a cikkben a propaganda kialakulását, annak modernkori változatait és hatásait mutatjuk be.
A leggyakrabban a politika által használt, de az üzleti életben sem ismeretlen propaganda célja a különböző nézetek terjesztése, a közösség meggyőzése és befolyásolása. Ennek elérése érdekében pedig olyan tudományterületek kapcsolódnak hozzá, mint a pszichológia, a szociológia, a kommunikációtudomány, viselkedéstudomány stb. Arra a kérdésre pedig, hogy alapvetően mi is ezzel a baj, a válasz a propaganda eszközeiben keresendő és a mögöttes szándékban. Ugyanis a propagandát alkalmazó hatalmi elit olyan dolgokról szeretné elterelni üzeneteikkel az állampolgárok figyelmét, mint például a háború veszteségei, a korrupció, vagy különböző bűncselekmények és emellett saját hasznukra fordítva fogalmaznak meg a valóságtól elferdített üzeneteket. A propagandisztikus üzenet terjesztésének több módszerével is találkozhattunk már a történelem során. Ezek között olyanok szerepelnek, mint például a valótlan állítások tényekkel való szándékos keverése, a vélt vagy valós ellenség démonizálása, dehumanizálása, az atrocitások felnagyítása, vagy a félelemre való rájátszás, az érzelmek, személyes érdekek és a pánik kihasználása.
Amióta létezik propaganda azóta elválaszthatatlanul összekapcsolódott a hatalom legitimációs törekvéseivel. A sajtó megjelenésével a propagandisztikus üzenetek még inkább terjedni kezdtek, ugyanis ez az eszköz megfelelő volt arra, hogy tájékoztatás címszóval befolyásolják a polgárokat. Már az első világháborúban jelentős szerepet játszott a háborús propaganda, amely egyfelől arról kívánta meggyőzni a közönségét, hogy a háborúba való belépés szükségszerű volt, és hogy mindent alá kell rendelni a győzelemnek. A mai értelemben vett „modern propaganda" megteremtője a náci Németország egyik minisztere volt, Joseph Goebbels. A totalitárius rendszer propagandaminisztere a tömegkommunikációt használta fel arra, hogy a náci eszméket eljuttassa mindenhová és mindenkihez. A jelképeket, a szavakat, de még a színeket is úgy válogatták össze, hogy az elérje a célját, vagyis a Harmadik Birodalom ellenségeivel, a zsidókkal szembeni gyűlöletkeltést. A második világháborúban azonban Németország mellett több más ország politikai hatalmon lévő elitje is eszközként használta a propagandát. Ezek pedig megjelentek a nyomtatott sajtókban, a rádióban, a korabeli videófelvételeken, utcai plakátokon és szórólapokon egyaránt.
A hidegháborúban sem maradtak a szemben álló országok polgárai propaganda nélkül, mind a szovjet blokkban, mind az USA-ban nagy jelentősége volt a másik fél lejáratásában, valamint a saját pozíciójuk előrébb helyezésének hangsúlyozásában. Azonban a bipoláris világrend felborulása után sem szűnt meg, sőt egyre inkább jelen van az emberek mindennapjaiban, azonban új formákat vett föl. Az internet megjelenésével, majd később a közösségi média berobbanásával egy új terep nyílt a politikának a propagandisztikus anyagok terjesztésére.
A mai XXI. századi propaganda önkéntelenül is elér mindenkit. A politikai hatalom elsődleges célja, hogy megteremtse magának azokat platformokat, sajtóorgánumokat, ahol a lehető legtágabb rétegben eléri az állampolgárait. Bár már nem a háborúspropaganda a leggyakoribb, a kormányok gyakorta élnek azzal az eszközzel, hogy saját politikai nézeteinek propagálását, az ellenzék lejáratását, valamint vélt fenyegetést vizionáljanak és ezáltal befolyásolják a tömegeket.
