"Igyekszünk feltérképezni a problémákat és a megfelelő választ megadni rájuk" - interjú a Szubjektív Értékek Alapítvánnyal

Homofóbia, idegengyűlölet, rasszizmus, diszkrimináció… csupa olyan téma és terület, amellyel a Civil Körkép mai szereplője, a 17 évvel ezelőtt megalapított Szubjektív Értékek Alapítvány nap mint nap felveszi a küzdelmet. Jósa Bálinttal, az alapítvány kurátorával beszélgettem a szervezet múltjáról, a projektjeiről és arról, hogy ő hogyan látja a mai fiatalokat. 

A történetetek kezdete jó régre nyúlik vissza. Honnan indult a kezdeményezés és mik voltak az alapítvány nagyobb mérföldkövei?

Ez az egész tulajdonképpen egy egyetemi projektként indult. A pécsi egyetemről két társammal együtt megszerveztük az Antirasszista Világnapot, ami annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttünk, hogy tovább folytatjuk a munkát. Azonban annak érdekében, hogy ezt a rendezvényt a jövőben minél sikeresebben tudjuk megvalósítani, létrehoztuk a Szubjektív Értékek Alapítványt, amely immár önálló jogiszemélyként tudott működni. Ezután éveken keresztül ezt az egy rendezvényt valósította meg a szervezet, a világnapot. Ez azonban annyira kinőte magát, hogy már egy hetesre elnyúlt a program, valamint az antirasszizmus mellett a tolerancia, a diszkrimináció és a gyűlöletbeszéd témájában is megkerestek minket számos ötlet kapcsán. Ekkor már elkezdtünk előadásokat is szervezni és itt érünk el az első mérföldkőhöz is, 2008-ban az Integrációs Alap támogatásának köszönhetően megvalósíthattunk egy nagyobb projektet, ami aztán a szervezet átalakulását is jelentette. Irodát nyitottunk, fő állású alkalmazottai lettek a szervezetnek, professzionálisabban kezdtünk el tevékenykedni. Itt már egyértelmű volt a szervezet irányvonala és céljai. A legfőbb célja az alapítványnak, hogy lehetőséget teremtsen a fiatalok számára kreatív ötleteik megvalósítására, illetve kulturális sokszínűséget hangsúlyozó projekteket bonyolítsanak le velük együtt. Továbbá célunk a hátrányos helyzetű fiatalok képzésének elősegítése, társadalmi beilleszkedésük támogatása, a társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó konfliktusok kezelése, a fenntartható társadalom megteremtése és az európai gondolat elterjesztése Magyarországon.

2012 is lehet egyfajta mérföldkő, amikortól is egyre több és több programot tudtunk megvalósítani. Ennek eredménye pedig az, hogy mára már egy civil mértékben nagy szervezetté nőtte ki magát az alapítvány, ami 20-25 projektet képes vinni párhuzamosan.

Hogyan valósítjátok meg a projektjeiteket?

Két dimenzióra választanám ezt, egyrészt vannak online kampányaink, másrészt pedig képzéseink, tréningjeink, konferenciáink és egyéb programjaink. Először is mindig megvizsgáljuk és körbejárjuk a témát, valamint a szűk célcsoportot, hogy kinek is fog szólni. Ezt követően áll össze a szakember gárda, akik elejétől a végéig koordinálják és lebonyolítják ezeket a projekteket. Fontos azt is kiemelnem, hogy a civil szférában az egyik legnagyobb önkéntes bázissal rendelkezünk, és ennek köszönhetően rengeteg önkéntes segíti azt, hogy a rendezvényeink a lehető legmagasabb szinten valósulnak meg. Ez persze egy hosszú szakmai fejlődésnek az eredménye.

Melyik projektre vagy Te, személy szerint a legbüszkébb?

Én nagyon szeretek általános iskolás gyerekekkel foglalkozni, nagyon fogékonyak és lelkesek. Nemrégiben csináltam egy fórumszínházas német-magyar csereprogramot, amelynek a témája a diszkrimináció volt, azon belül is az, hogy ez hogyan vezethet el akár a Holokausztig is. A gyerekek megtanulták azt, hogy miért fontos erről a témáról akárcsak beszélni is, hiszen jól tudjuk, hogy egyre kevesebben vannak azok, akik eltudják mondani, hogy mi is történt valójában. Sokszor úgy fogjuk fel a rasszizmust és a diszkriminációt, hogy a többségi társadalom bántja valamilyen formában a kisebbségi társadalmat, amitől ők kárt szenvednek. Ez természetesen így is van, viszont mi azt próbáltuk átadni a gyerekeknek, hogy az által, hogy a kisebbségi társadalom valamilyen kárt szenved el emiatt, az milyen veszteségeket eredményez a többségi társadalomban. Nagyon felemelő érzés volt látni a fiatalokban végig ment változást és azt, ahogyan ez az egész projekt lezajlott szakmailag. Projektmenedzsment szinten is egy nagy kihívás volt, de nagyon sikeresnek éreztem.

A rengeteg megvalósított programból kiszűrhető, hogy mi a mai fiatalokat érintő legsúlyosabb terület? (Gondolok itt a diszkriminációra, a xenofóbiára stb.)

Kifejezetten aktuális és súlyos terület ma az online zaklatás, valamint a fiatalok radikalizálódása, valamely ideológia mentén. Még is azt kell mondanom, hogy amivel a legtöbbet találkozunk az egyértelműen a romákkal szembeni diszkrimináció. Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy nagyon keveset tudnak a fiatalok a roma kisebbségről. Nem ismerik a szokásaikat, a kultúrájukat. De előkerül emellett ugyanúgy a homofóbia is és a rasszizmus is. Mi igyekszünk feltérképezni ezeket a problémákat és a megfelelő választ megadni rájuk. Legyen az egy iskolai keretek között lezajló óra, vagy egy online kampány, de lehet ez egy nemzetközi képzés is.

Ha már iskola… ezekről a témákról kevésbé lehet hallani az iskolapadban. Mi ennek az oka?

Onnan kezdeném, hogy ez ma Magyarországon egy nagyon politikailag túlfűtött terület. Például vegyük alapul a homofóbiát. Az Alaptörvénybe le van fektetve, hogy mi számít családnak és mi nem, erről pedig elég nehéz akkor úgy beszélni, hogy valaki ne köthessen bele. Ez pedig egy nagyon súlyos probléma, hiszen a statisztikákat vizsgálva úgy hisszük, hogy nagyjából 5-10% között van a valamilyen módon, az Alaptörvényben lefektetett normatív identitástól eltérő személyek száma. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy 30 fős osztályban van minimum 1 vagy 2 olyan tanuló, akit érint ez a téma, és ők maguk sem tudják, hogy mi is ezzel a helyzet. A szexualitás és a gender téma Magyarországon amúgy is tabu, nem nagyon beszélnek róla, amit pedig az iskolákban tartanak felvilágosítás terén ilyen témákban az nevetséges. Azért, mert kijelenti valaki egy diáktársáról, hogy ne legyen meleg, mert az nem jó, attól ő még nem tud megváltozni. Innentől kezdve pedig ezen gyerekeknek a frusztrációját és lelki sérülését a rendszer alapozza meg. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon súlyos probléma ma itthon, de a homofóbia csak egy példa volt a sok közül.

Másik kérdés persze az, hogy ha egy állam egyfajta identitást kiemel, preferál, hangoztat és plakátokon, vagy éppen a híradókban hirdeti azt, akkor minden olyan csoport, aki nem tagja ennek, kirekesztve érzi magát. És az is elmondható, hogy ez a fiatalokra, a diákokra még inkább igaz, hogy kirekesztve érzik magukat.

És ha már politika… a jelenlegi politikai rendszer és a közbeszéd állapota mennyire hibáztatható a fiatalok radikalizálódása miatt?

A politikának mindig is célja volt, hogy valamilyen módon újra teremtse az ideológiai hátterét. Ez a 2000-es évek elején is így volt, a politika ráhatással akart lenni a fiatalokra, formálni szerette volna őket. De azt gondolom, hogy valóban megváltozott az, és nem kifejezetten pozitív irányba, hogy a fiatalokhoz mi jut el, mi éri el őket. És ebben nagy szerepe van azoknak a tájékoztatókampányoknak is például, amik a migrációról, vagy hazai történésekről szólnak. Viszont közben meg azt is látom, hogy a faitalok nagyon nagy mértékben ignorálják ezeket a fajta tartalmakat, amilyen mértékben ezt az arcukba kapják, olyan mértékben fordulnak is el a politikától. Ez a fajta erőszakos kampány, ami ma zajlik nem elsősorban azt éri el, hogy a fiatalt akképpen formálja, ami mondjuk a plakáton van, hanem azt, hogy teljesen hátat fordít a közéleti érdeklődésnek. Inkább apolitikussá teszi a generációt, sem, mint idegen gyűlölővé, de fontos kiemelni, hogy annak is igen súlyos következményei lehetnek.

Végezetül pedig, ha már Civil Körkép… Mi a véleményed a szektorról? Milyen kapcsolatokat ápoltok más civil szervezetekkel?

Mi mindig kerestük és keressük ma is a lehetőségeket, hogy együttműködjünk más civil szervezettel. Elsősorban persze mindig olyan szervezetekkel dolgozunk együtt, akik maguk is hasonló területen, valamilyen kisebbséggel kapcsolatban állva tevékenykednek. Nagyon sokrétű a belső networkünk és nagyon sok esetben egyoldalú együttműködéseink is vannak, amikor mi tanácsadó, segítő szerepet vállalunk. Ha valaki segítséget kér tőlünk, mi mindig a legnagyobb odafigyeléssel próbáljuk meg teljesíteni azt.

A szektorról pedig az a véleményem, hogy akár szűk, akár tág értelembe vesszük azt, hogy ki tartozik bele, minden résztvevőnek törekednie kell arra, hogy összefogva, egymást kisegítve, támogatva dolgozzon.

Minél több ilyen filozófiával működő szervezetre van szüksége a civil szektornak, mint a Szubjektív Értékek Alapítvány. Munkásságuk példa lehet mindazoknak, akik szembe szélben is de segíteni szeretnének azokon, akiket valami oknál fogva kirekeszt a társadalom.

Ha még több érdekes információt szeretnél megtudni a Szubjektív Értékek Alapítványról, látogasd meg aweboldalukat.

Szerző: Szalóki Viktor

Képek forrása: Jósa Bálint