Az 5G, a mesterséges intelligencia és a Dolgok Internete

Elon Musk beburkolja műholdakkal a bolygót, Mars őrjáratot játszik és Teslával előzi a Göncöl-szekeret. Kína társadalmi pontrendszert vezet be, és közben mesterséges Napot épít. Mi meg állandóan tudatátültetős sci-fikkel fantáziálunk, de egyébként robotszexen, tehén-VR-on és gonosz MI-n jár az eszünk. Hiába áltatjuk magunkat, senki nem ért semmit mindent.

Negyedik ipari forradalom, digitális diszrupció* és kvantumfelhő. Tisztázandó fogalmakról kell beszélnünk egyre többet, egyebek közt erre kaptunk biztatást a Telekom MOST Fórum idei utolsó eseményén. Megvilágosodás bár nem volt, éppen csak pozitív kicsengésű és változó erősségű villanások, ezekre reflektálunk most.

„Az eddigi múlt alapján nem tudjuk elképzelni a jövőt."

Frankó-Csuba Dea innovációs coach (és, vigyázat: jógaoktató) egy igen energikus bevezető előadásban kifejtette nekünk, hogy nem egyszerűen az új technológiákat kell megtanulnunk használni, hanem az időközben megjelent új gondolkodási, tanulási és problémamegoldási módok felemelkedését is meg kell látnunk. És tegyük hozzá, hogy amennyiben igényt tartunk a körénk növekedő világ értésére és alakítására, úgy vérmérséklettől függően választhatjuk az előrefelé mélyülő medencét, vagy fejest is ugorhatunk benne – bőven van miben elmerülni. Régről hoztuk magunkkal a hierarchikus, autoritáson alapuló tanulást, de ez ma már nem fog működni. Mint ahogy nem fogjuk tudni kikövetkeztetni a most következőt sem a történelemből. A rácsodálkozás és a fantázia együtt fogja kijelölni az irányt, amely felé terelni akarjuk az alkotást, környezetünk formálását. (Terelni, terelgetni, mindenki a maga hatásköre és befolyása szerint. Mindannyian Muskot viselünk, átvitt értelemben. Nem jött szóba a pénz, pedig kelleni fog hozzá, és már az is digitális.)

„Nekem bejön, én nem hagyom abba."

Válaszolta Szilas Gábor, amikor Máté Kriszta moderátorként megpendítette a kütyüfüggés aggodalmának eddig már minden irányban megfeszített húrját. Ez az alapállás egyrészt az egyik legjellemzőbb a gyorsan alkalmazkodókra, másrészt nem értelmezhető és megítélhető önmagában, csakis úgy, ha beleszámítjuk, ki mire akarja használni az elektronikus és digitális vívmányokat. A függésnél és függőségeknél sosem elég a tárgyat szemlélnünk és körbejárnunk, ezért nyugodt szívvel értelmetlennek nyilváníthatunk minden vitát, amely pusztán addig merészkedik, hogy áldás vagy átok-e az elektronikus eszközöktől való függésünk. Sokkal messzebbre kell mennünk. Szerencsére nem is állt meg a beszélgetés ennél a kimerült felszíni fejtésnél.

„Itt, a küszöbön kicsit az a kérdés, mit jelent embernek lenni."

- ejtette el valahol Dea ezt a jelentéktelen kis félmondatot. Mindenki szeretne saját megnyugtató választ találni arra a kérdésre, hogy miként maradhat értékes ebben a radikálisan megváltozott környezetben, és ebben nem várhatjuk a megoldást másoktól – útmutatást már inkább. Röviden, de utalt arra is, hogy a jelenleg elterjedt oktatási rendszer nem biztosít ehhez a magunkat felzárkóztató-feltaláló életmódhoz támogató hátszelet.

Felelősségvállalás alatt azt értsük tehát, hogy saját kezünkbe vesszük a tájékozódást, a tanulást, és a tanultak felhasználását. Azután, feltételezhetjük, addig visszük frissen felvértezett értelmünkkel az alkalmazást, ameddig…? Nem ismerjük a határokat, az összes, határnak látszó vonal csak egy ütemmutató a jövő zenéjének kottájában. Innen szép nyerni (de persze gazdagodni, szórakozni, hatalmaskodni és háborúzni is, hiszen a szép szubjektív, mondják). Ezt a bravúrt a 4. ipari forradalom küszöbén hajtjuk végre – a korban, amikor először olvadnak össze fizikai, biológiai és digitális rendszerek.

„Ne legyünk kiborg-populáció."

Ehhez csatlakozott Dr. Meskó Bertalan orvosijövő-kutató, aki kiemelte, hogy nemcsak technológiai forradalom zajlik, kulturális is.

Az egészségügyben már nem az a fő kérdés, hogy legyen-e alapvető jog az internethozzáférés, helyette megjelenik az a törekvés, hogy az eszközhöz is férjünk hozzá. A mérésekig nemcsak az egészségügyi szolgáltatási területen kellene eljutnunk. A nehézség itt is a határ megtalálása, hogy meddig férhessünk hozzá orvosi-klinikai környezeten kívül. A cél ugyanis nem az, hogy a páciens félautomata öndiagnoszta legyen, hanem hogy a megszerzett hozzáértését megvitassa az orvossal, együttműködve.

Hiába a technológia, a rendszerben emberek dolgoznak. Jelenleg az egész világon mindössze öt(!) olyan egyetem van, ahol a medikusoknak a legújabb technológiát is oktatják. A kulturális változásokra nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mert az emberi viszonyokat nem lehet háttérbe szorítani, és a kórházi ellátás sem lesz jobb minőségű pusztán attól, hogy némi csúcstechnológiát viszünk be. Ezt a párbeszédet a laikus-hozzáértő és az orvos-páciens kapcsolatokon túl is elő kell segítenünk, egészen a kormányközi szintig. Itt pedig ismét Dea intelmét láthatjuk viszont: hogy ebben az átalakulásban szükségünk lesz a mások felé nyitottságra és az empátiánkra.

5G – MI – IOT

Különös hiányérzetként jelentkezett, hogy az MI szinte teljesen háttérbe szorult, leginkább a közlekedés, valamint a cégek hatékonyságának intelligens optimalizálása kapcsán került szóba. (Viszont, ha rákeresünk Szertics Gergely nevére, találunk némi csemegét.) Meskó ugyanakkor megjegyezte, hogy Európa élen jár a mesterséges intelligencia morális szempontú megvitatásában.

A felmerült kérdések között volt az is, miben több vagy más az 5G a 4G-nél. Erre tiszta és egyértelmű választ nem kaptunk, cserébe a beszélgetést követő, tetszés szerinti kóborlás közben találkoztunk egy fiatal robot-programozóval, akivel elbeszélgettünk, és kiderült, hogy a bevezetés kezdeti szakaszában az átlag felhasználó számára nem sok változás lesz a mindennapokban. Az 5G nyújtotta előnyök (sebesség, sávszélesség, késleltetés-csökkenés) legelsősorban az ipari léptékű eszközhasználat során aknázhatók ki, míg mi, kerekeket hajtó mókusok később is csak több kényelmet és biztonságot tapasztalhatunk, meg persze jobb minőségű internetet, az ígéretek és elképzelések szerint legalábbis.

Itt rá is térhetünk az este személyes, belső fénypontjára: a felismerésre, hogy a szóban forgó technológiák éppen most fejlődnek rohamosan, és nincs választásuk, össze fognak fonódni a közeli jövőben: az 5G, a mesterséges intelligencia és az „Internet of Things". Kifejlődésük szinte egyszerre zajlik, és a bennük rejlő potenciált már eleve olyan jövővé vizionáljuk, amelyben mindegyikükre egyre nagyobb szükség lesz, a környezetünk pedig megkívánja majd jelenlétüket. Éppen azért, mert ma már minden eszköz hálózatban létezik és működik, felfoghatatlanul nagy és sűrű hálózatban. Emiatt vetődött fel a hasonlat, hogy a távközlési szolgáltatások az ivóvíz és a levegő fontosságához lesznek mérhetők.

Ez az új természetrajzolás földközelben zajlik. Az esemény után megtudtuk, hogy az 5G infrastruktúra elvileg nem igényel műholdat. Az egyik legizgalmasabb rész ezért még hátra van: Elon Musk több tízezer szatellitje a Föld körül, amellyel a világ minden pontjára 5G-minőségű internetelérést juttatna. Ám úgy tűnik, ez már annyira másik történet, hogy még csak említés szintjén sem került elő az előadások során.

Frankó-Csuba Dea és Dr. Meskó Bertalan meglátásai és felfogása jól bevilágítottak egy bizonyos űrt, amibe akár félelmek is bekúszhattak volna. Riogatás és bizonytalanság helyett kaptunk egy nagyon is emberi megközelítést a fejlődés követéséhez, amellyel elhatározásokká tudjuk formálni a határozatlanságot. Bátorság ebben a folyamatban több ponton is kelleni fog: megismerés, alkalmazkodás, újfajta tanulás, szembesülés a visszaélések lehetőségeivel. Ha időnként felütné fejét az intellektuális-fantasztikus csábítás, akkor eszünkbe juthat: nem kell rögtön autoriter véleményektől megszédülve elfogadnunk, hanem ehelyett el is dönthetjük: akarunk-e Homo Deust a Homo Digitalisból.

*A digitális diszrupció (digitális teremtő rombolás) olyan, a digitális képességek, átviteli utak vagy eszközök okozta hatás, amelyik a kultúrában, a piacokon, az iparban vagy a folyamatokban megváltoztatja az alapvető várakozásokat és viselkedést. (forrás: fogalomtar.hte.hu)

Sziki Bálint Attila 

Fotó: Frameofmind