A bakancslista pszichológiája - Életigenlés vagy jelenhedonizmus?

Amikor a pék megeszi kenyere javát, a kertész alulról szagolja az ibolyát, a kalauz pedig látja a fényt az alagút végén, akkor minden más ember felrúgja a bakancsot. Ilyen szólás-mondásból ered a bakancslista elnevezése is, mely tartalmazza, mit szeretnék megtapasztalni halálunk előtt.  

Bár a gondolat nem, a listás megvalósítás újkeletűnek számít. Justin Zackham, brit-amerikai forgatókönyvíró alkotta meg először a sajátját, "Dolgok, amiket megteszek, mielőtt felrúgnám a bakancsot" címmel. Egyik eleme pedig a saját film rendezése volt. Az ötlet annyira megtetszett neki, hogy végül maga a történet is erről szól: A Bucket List 2007 decemberében jelent meg, Jack Nicholson és Morgan Freeman főszereplésével. Remekül alakítják a két idős férfit, akik megszöknek a kórházból megtenni, ami eddig kimaradt az életükből.

Mint mindennek, a bakancslistának is van pszichológiai vonatkozása. Ugyan az élet búcsúztatása önmagában egy depresszív gondolat, ám szorosan összefügg a Carpe Diem, azaz "Utánam a vízözön" életfilozófiával. Ez annyit tesz, miért is ne éljünk a mának, ha akár holnap is meghalhatunk? De vajon mennyire hangsúlyos ez a mindennapjainkban?

Philip Zimbardo, amerikai pszichológus a hírhedt börtönkísérletén[1] túl egy időperspektívákra vonatkozó kérdőívet is letett a tudomány asztalára. Öt különböző embertípust különít el az időhöz való hozzáállásuk szerint. Ezek a múltnegatív-, múltpozitív-, jelenfatalista-, jelenhedonista-, és jövő-orientáció. Cselekedeteink tehát a múlthoz, a jelenhez, illetve a jövőhöz kötődnek, attól függően, mit veszünk leginkább figyelembe. Ha valaki egyfolytában a régi szép időket sírja vissza, akkor ő múltpozitív lehet, de ha valaki egyfolytában azon töri a fejét, hogy amit most tesz, mit eredményez a később, akkor jövőorientáltságról beszélhetünk. A jelenhedonista szóból -a jelenen kívül- ismerős lehet a hedonizmus is, mely az örömökért való életet jelenti. Összepárosítva pedig az élvezetek hajszolására utal, mindent most, mindent azonnal.

Kevésbé extrémen, de ezt a fajta jelenhedonizmust, tehát az élmények halmozását megfigyelhetjük a bakancslista pontjain keresztül is. Ezek általában olyan kívánságok, amik idő-, energia- vagy pénzigényesek, így a dolgos hétköznapok során félretesszük őket, mígnem mi is- hasonlóan a régi álmainkhoz- megfakulunk.

De miért pont bakancslista? Először is, szeretjük a sémákat. A pszichológia külön szakkifejezéssel rendelkezik a jelenségre: "schemata"-nak nevezi az agy olyan funkcióját, mely a keretekért, rendszerekért felelős, hogy azok sikeresebben tudjanak információt felvenni és tárolni. Próbáljuk csak megjegyezni a körülöttünk lévő tárgyakat! Ezek eleve sorba rendeződve fognak "megjelenni" fejünkben, máshogy nem is tudnánk elismételni.

A második ok, amiért szeretünk listákat írogatni, pont olyan ambivalens, mint maga a bakancslista: a végessége. A listát megírjuk, majd "végrehajtjuk". Legyen szó bevásárlásról, teendőkről, vagy életcélokról- mindig tudjuk, mi a következő pont, ahogy azt is, hogy egyszer véget ér. Pont, mint az élet: a cél tehát az lenne, hogy a lista segítségével valós tartalommal, élménnyel töltsük meg azt.

A bakancslista okokat ad, megvalósítandó célokat, amiknek már a kimondása is azt az érzést adhatja, hogy mi irányítjuk az életünket.

Persze nem kell mély filozófiai tartalmat keresni minden bucketlist hastag mögött. Néha jó érzés megállni, és élvezni az életet, vagy megjelölni egy-egy állomását, hogy visszanézve – ha nem is teljes bakancslistával- de szép emlékekkel nosztalgiázzunk. Vagy megszökünk a kórházból, és bepótoljuk.

[1] A Stanford börtönkísérlet (1973) lényege a rangok, a hatalom, a szimbólumok és a csoportidentitás szerepének megismerése volt. A résztvevők véletlenszerűen kerültek rab/börtönőr szerepbe, ennek megfelelően éltek egy börtönnek berendezett laborban. A kísérletet végül le kellett állítani a börtönőrök agresszív megnyilvánulásai miatt. A kísérleti módszert és a levezetést több ponton kritizálják, reprodukálni nem sikerült.

Kiemelt kép forrása: pexels.com via Suzy

Források:

A részvételtől a részvétig. A halál megjelenése és gyászmunka a közösségi oldalakon
A Parapatics, Á Veszelszki (2014) Magyar Nyelvőr – real.mtak.hu

Lucifer effect
PG Zimbardo (2011) The Encyclopedia of Peace Psychology- Wiley Online Library

Time Perspective, Health, and Risk Taking
JN Boyd, PG Zimbardo (2005) psycnet.apa.org

Schemata: The building blocks of cognition
DE Rumelhart (2017) Theoretical issues in reading comprehension – taylorfrancis.com