6 perc olvasási idő (1141 szó)

Társasjáték a közoktatásban

A közoktatási rendszer poroszos elemeinek kiváltásra megfelelő eszköz lenne a különböző, gamifikált elemek népszerűsítése és alkalmazása. 

A közoktatás elég kényes téma, mivel mindenkinek más az igénye arra, hogyan is szeretne tanulni. Ahány intézmény, annyi tanár és az ő látásmódjuk. Mindannyian találkoztunk már olyan tanárral, aki betűről betűre kérte tőlünk az anyagot, de olyannal is, aki leadta az anyagot és a saját szavainkkal elmondhattuk a lényeget, amit belőle leszűrtünk. Ez így mind szép és jó igaz? Tanulunk, iskolai keretek közt megkapjuk az alapvető műveltséget és sacc per kábé ennyit is ért a közoktatás. Az iskolának nem az a célja hogy műveltek legyünk. Nem! Kizárólag annyi, hogy felkészítsen minket a nagybetűs életre.

Erre való a társasjáték! Hiszen megannyi féle – fajta játék van, hogy a szellemi fejlődés mellett a testünk is fejlődhessen. Vegyük például a Twister-t, amelynek segítségével koordinációs készségeink fejleszthetőek. Testnevelés órai közegben idális eleme lehet egy tanórának, ahol erre nincs lehetőség, az osztályfőnöki vagy egyéb szabad tanmenetű órák tartalmas eleme lehet.

Itt van körülöttünk a rohamosan fejlődő technológia. Vannak olyan intézmények ahol ezeket igyekeznek bevezetni az oktatásba ezzel segítve a nagyobb gyorsabb tudás szerzést. Ez nem olyan rossz ötlet, ha a megfelelő korosztály van ezzel megcélozva! Akik, valamilyen szinten már értenek annyira a technikai dolgokhoz, hogy biztonsággal tudják használni példának okáért az internetet. De egy általános iskoláskorú ezzel nincs igazán tisztában (hacsak nincs olyan valaki a családban, aki ért hozzá és el nem magyarázza neki). Szerintem ez lehetne egy külön óra az oktatásban. Megtanítani és felkészíteni a gyerekeket a biztonságos internetezésre. Ilyen céllal készült el a Lájkvadász társasjáték.

Akad így régről általános iskolás ismerősöm, akin azt látom, hogy hulla fáradt. Múltkor beszélgettem vele egy kicsit, és mondta, hogy sok a házi feladat, keményen fogják őket a tanárok és egyszerűen annyira elfárad a nap végére, hogy nincs kedve játszani.

Hogy várják el azt, hogy normális felnőtt váljon a diákokból, ha már most azt mondják, hogy fáradtak?
Ahogy a neves író, Erich Kästner mondta „Ember csak az, ki felnőtt korában is gyermek marad!"

Ezt alapul véve az oktatási rendszer véleményem szerint rossz! Mindenki elfogadja azt a tényt, hogy tanulni kell. Ebben nincs is hiba. A hiba ott kezdődik, hogy nem a megfelelő időben és mértékben kapják a gyerekek az információt. Vegyük példának az informatikából a 3V fogalmat. 3V: velocity, volume, variety (gyorsaság, mennyiség, változatosság). Aki jártas vagy olvasott már a Big Datáról az találkozhatott ezekkel a kifejezésekkel. Aki nem annak elmondom, hogy ezek az adatok sokszínűségét írják le, ami egy szerverre fut be, ami ezeket vizsgálja. Tegyük fel, hogy a diák a szerver. Egy nap legyen 6 órája, ami nem is olyan vészes. Egy óra ugye 45 perc. Itt már megvan az idő tényező, de jön a vicces rész. A mai tantárgyak: matematika, rajz és vizuális kultúra, legyen egy testnevelés csak, hogy mozogjon is, történelem, magyar nyelv és irodalom, és ezt a napot fejeljük meg egy kémia órával. A tanév elején megismerik az osztályfőnököt és azokat a tanárokat, akik majd a fejlődésüket segítik vagy sem. Ezen a napon 270 perc telik el úgy, hogy valami újat tanulnak, ami kimondva nem tűnik soknak. Csak azt nem vesszük figyelembe, hogy ebben a 270 percben 6 különböző óra van, ahol elvileg a megszokott tanártól az ő saját stílusában hallgatnak valami újat, itt megvan változatosság, mint tényező, jön a sebesség. Minden tanár egyedi, ezért másmilyen sebességgel halad az anyagban. Saját tapasztalat, volt olyan tanárom, akivel egy „óra" alatt két anyagrészt is átvettünk.

Egy nevét vállalni nem kívánó, szegedi kötődésű pedagógus – továbbiakban László – szerint nem csak az előre meghatározott tanmenet játszik közre a gyermekek – és sokszor a szülők – kedvtelenségében.

„A gyerekek és a szülők is változnak. Sajnos nagyon sok ember túl van terhelve (munka, magánélet egyaránt) és ennek következtében a közoktatástól, azon belül is a pedagógustól várják a megoldást. Mellette viszont fontos elmondani, hogy a közoktatásban dolgozókat sokszor lenézik, pedig ők azok az emberek, akik a jövő generációját fejlesztik, csiszolják. Ehhez persze hozzátartozik, hogy mi magunk sem vagyunk tévedhetetlenek, mint ahogy senki más sem az."

Társasjáték

A társasjáték egy relatív fogalom. Hiszen egy beszélgetést is lehet annak nevezni. Mert a tudás megszerzése sokrétű folyamat. A játék egy halhatatlan dolog. Bárhol bármikor lehet játszani. Rengeteg tudást hordoz magában és, ami a legfontosabb, játékot, szünetet a rohanásban. A társasjáték egy nagyon fontos része az ember életének. Van amit az iskola nem tanít meg, de a játékokból „kinyerhetjük" a hiányzó tudást. De nem csak erre jó egy társasjáték. Nem! A játékoknak szociálisan fejlesztő hatása van, jobban meg tudnak nyílni a zárkózott emberek, ha nem feszéjezi őket a teljesítés nyomása.

László szerint a közoktatásba bekerülés előtt is mérhetetlenül nagy szerepe van az egyedüli és a társas játék megtanulásának, átélésének.

„Csak a saját óráimról is elmondhatom, hogy sokat játszunk (szituációs játék, gyorsasági játék). Persze a gyerek egész nap játszana, hiszen gyerek, de ez így is van rendjén. Fontosnak tartom a játékokat, hiszen annak keretében a gyerek olyat is megtanulhat, amire nem is biztos, hogy gondol. Ugyanakkor szerintem a pedagógus társadalom egy jelentős része, a gyerekek figyelmének felkeltése érdekében így is a lehető legtöbb játékot építi be a tanítási órájába. Azonban fontos azt is megjegyeznem, hogy sajnos sok gyerek nem tanult meg játszani iskolás kora előtt, vagy csak a számítógépes játékok által, mely agresszivitást hordozhat magában."

Bevezetés az oktatásba

Mint László is említi, a változások végtelenül lassan mennek végbe egy ilyen nagy és komplex rendszerben, mint a közoktatás. Kérdésünkre, miszerint mennyit változott a közoktatási rendszer saját diákéveihez képest a következő választ adta.

Sok dologban változott, de összességében mégis ugyan az maradt. Megjelentek nagyon-nagyon jó interaktív eszközök, segédanyagok, összességében sokkal látványosabb az egész. Ugyanakkor az alapvető tartalmi elemek változatlanul megvannak, mert az évek alatt senki nem nyúlt bele mélyebben az oktatási rendszer alapjaiba. A Nemzeti Alaptanterv időről időre persze változik, módosulnak a benne foglaltak, de valahogy a végén mindig visszaterelődik minden a maga medrébe, annak érdekében, hogy a gyerekek a lehető legtöbb, remélhetőleg hasznos tudással hagyja el a közoktatási rendszert.

Ami nagyban változott, hogy most már a pedagógusnak, és az idősebbeknek nincs akkora tekintélye, mint régen volt. Manapság a gyereknek, és a szülőnek mindig igaza van elv érvényesül, még akkor is, ha esetleg ez a valóságban még sincs így.

Kicsit mára olyanná vált az oktatási rendszer, mint egy bevásárlóközpont. Ami tetszik, szükségem van rá begyűjtöm, elviszem, de abba senki ne szóljon bele, hogy mi alapján teszem ezt."

Összességében sokféle játék létezik, ami rengeteg tudást hordoz. Ott van a Honfoglaló, ami hasznos kelléke lehet a történelem órának és a teljesítés nyomása nélkül adhatnak számot a tudásukról a diákok. A játékos tanulás jobban megragad az agyban, mert nem feltétlenül érzékelhető a nyomás. „ Teher alatt nő a pálma." Ám akad, aki összeroppan a nyomás alatt. Ha Erich Kästner-i felnőtteket akarunk, részben mentesíteni kell a diákokat a terhektől, vagy a terhek átadásának csatornáit kell megreformálni egy feszültségektől mentesebb, játékos jövőért.

"Vannak jogaim!" - De mi kellett ehhez?
"Egyszer kellett ezt meglépnem" - interjú Oláh Maj...
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2024. március 29. péntek