Ködös, hűvös, októberi hajnal. A vonat kihalt és rideg. A párás ablak üvegén keresztül még ismerős szemek integetnek felém. Rikoltó sípolás, záródnak az ajtók. Arrébb úszik az állomás, majd Szombathely fényei is. Kint teljes sötétség, csak homályos tükörképem ismerős – már amennyire azonosítani tudom magam egy óra alvás után. A közeli kijelzőn visz...