2 perc olvasási idő (402 szó)

Berögzült szokásaink, és abszurd feloldásaik - A Wolkswagen és a pszichológia szerelemgyereke: a zongoralépcső

Berögzült szokások, egészségtelen életmód és a lustaság szentháromsága, mely behálózza a mindennapjainkat. 2009-ben azonban a Wolkswagen egyik marketingese az asztalra csapott, és azt mondta: ez nem mehet tovább! Az egyébként autókkal foglalkozó cég így megalapította a Fun Theory projektet, melynek célja a berögződések átírása, a lehető legszórakoztatóbb (és egyben legabszurdabb) módokon. Vágjunk is bele! 

2009 októberében a svéd fővárosban, Stockholmban igencsak érdekes kísérelt részesei lehettek a metróval utazók: az Odenplan állomáson ugyanis nem mindennapi választási lehetőségeknek néztek elébe. A Fun Theory kutatói a mozgólépcsők melletti lépcsősort átalakították egy működőképes óriászongorává, ahol egy-egy lépcső egy-egy hangot jelölt- és szólaltatott meg. Az általában mozgólépcsőt használó emberek zöme kapva kapott az alkalmon, hogy megfűszerezzék saját hétköznapjaikat: 66%-uk (Peeters, Megens, van den Hoven, Hummels, & Brombacher, 2013) a zongora kipróbálása mellett döntött.  

A jelenség hátterében azonban nem csupán elektronikai eszközök és muzikális hangulatú emberek állnak: a tükörfordításban „meggyőző technika" (Persuasive Technology) (Fogg & J., 2002) lényege a szokásaink megváltoztatása ember alkotta eszközök segítségével. Enyhe ambivalencia érhető tetten: nem pont a technikát okoljuk az emberiség ellustulásáért, a diverz szabadidős tevékenységek csökkenéséért ? A Stanford Egyetem kutatója, B. J. Fogg szerint a korlátozások bevezetésénél, vagy a szabályok felállításánál sokkal hatékonyabb módszer a változás belső motivációjának beindítása, amihez nagyszerű eszköz ez a fajta „meggyőzés" és a társas hatás.

Fűzzük össze tehát a kettőt a zongoralépcső példájával: a gyanútlan svéd tömegközlekedők tehát áldozatul estek a szokatlan installáció meggyőző hatásának, míg környezetük- tehát a többi metrózó, akik a számok alapján szintén többségben az új útvonalat választották- szintén ezt a viselkedési formát erősítette bennünk, szimplán azzal, hogy ők maguk is így cselekedtek.

Nem meglepő módon számos területen alkalmazzák már ezt a technikát, ami hazánkban játékos tanulásként, vagy gamifikációként terjedt el. A szó a már említett belső motivációt- azaz az egyén saját indíttatás- ötvözi egy külső motivációval, mint a versenyhelyzet, vagy egy különleges élmény. Ennek egyik első példája volt, amikor a Nike marketingesei gondolták úgy, hogy feltornázzák az futócipőeladásokat: mégpedig egy lefutott kilométereket számláló alkalmazással, ahol a delikvens versenyezhet a barátaival. Erről egy korábbi cikkemben már szó esett, így nem szaporítanám vele a szót .

Mit tanulhatunk tehát a Wolkswagen-től, a Nike-tól és Fogg-tól? Ha meg akarjuk törni a szokásainkat, tegyük azt játékosan! 

Források: 

Fogg, B. J., & J., B. (2002). Persuasive technology. Ubiquity, 2002(December), 2. https://doi.org/10.1145/764008.763957
Peeters, M., Megens, C., van den Hoven, E., Hummels, C., & Brombacher, A. (2013). Social Stairs: Taking the Piano Staircase towards Long-Term Behavioral Change. https://doi.org/10.1007/978-3-642-37157-8_21

A jókor és jól mesélt történetek: Interjú Balsai M...
Önfejlesztés a nagyvilágban: Skócia
 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Already Registered? Login Here
Vendég
2020. január 26. vasárnap