Hangja volt a csendnek
Akkor és ott, köztünk,
Lágy mennyei dallamot
Ezüstszín tükröztünk.
Óra volt a pillanat,
Mind közül legédesebb,
Lelkem ragyogott legott,
Sosem volt még fényesebb.
Visszavágyom e perceket,
Jobban, mint bármit,
Egyedül őt szomjazom,
Jobban, mint akárkit.